Az 1973-ban megjelent „Sybil” című könyv óriási sikert aratott, amely egy fura betegséggel, disszociatív személyiségproblémával küzdő nőről, Shirley Adrell Mason-ról szólt.

Sybil 1976-os televíziós adaptációját több mint 40 millióan nézték meg. A többszörös személyiségzavar (MPD) vagy a disszociatív identitászavar egy nagyon ritka betegség, még napjainkban is keveset tudnak róla a szakemberek.

A témában számos filmet készítettek, mint például a Psycho vagy a Split, de ezek mind a rendellenesség dramatizált változatát mutatják be, amelyben a betegek teljesen másképp viselkednek, attól függően, hogy melyik “alter ego” irányítja éppen őket. Mindenik alapja az 1973-ban megjelent “Sybil: Tizenhat külön személyiség birtokában lévő nő igazi és rendkívüli története” című könyv.

Shirley egy hetednapi adventista lány, szüleivel együtt él egy minnesotai tanyán. Felnőtt korára egy aggódó fiatal nő lett belőle, tele irracionális félelmekkel, állandóan attól retteg például, hogy leég a háza, vagy hogy a könyvektől fog valami betegségeket elkapni.

A Cornelia B. Wilburnél tartott első konzultáción Shirley azt állította, hogy gyakran furcsa helyzetekben találta magát, és fogalma sincs arról, hogy hogyan került oda, miután kinyitotta a szemét egy ismeretlen antik boltban volt New York túloldalán.

Cornelia B. Wilbur

Dr. Wilbur úgy vélte, hogy Shirley akár órákon keresztül is olyan tudattalan állapotba kerül, hogy egyáltalán nem tudja, hogy hol van és ki ő, ezért számos gyógyszert írt fel neki. A következő találkozón Shirley furcsának tűnt, és arra a kérdésre, hogy minden rendben van-e, azt válaszolta: “Jól vagyok, de Shirley nem. Olyan beteg volt, hogy nem tudott eljönni. Ezért inkább én jöttem.”

Azt állította, hogy ő egy Peggy nevű nő, aki természetesen csak Shirley elméjében létezett, viszont egy teljesen más személyiség volt, mint ő. Az elkövetkező években Dr. Wilbur újabb személyiségeket tárt fel Shirley-ben, egy “kifinomult, vonzó szőkétől” kezdve férfi asztaloson át a csecsemőig.

Végül kiderült, hogy Shirley 16 különböző alteregóval rendelkezik, ő volt: Victoria, Peggy Lou, Peggy Ann, Mary, Marcia Lynn, Vanessa, Mike, Sid, Nancy, Sybil, Ruthie, Clara, Helen, Marjorie és valaki, akit csak “A szőke” néven ismernek.

Shirley Adrell Mason

Dr. Wilbur úgy döntött, hogy könyvet ír a jelenségről, és rávette Shirley-t, hogy teljes munkaidőben járjon terápiára, így hetente több mint 15 órát töltött a pszichoanalitikus irodájában. Ekkor már vényköteles gyógyszerek rabja volt, antipszichotikumokat és amfetaminokat szedett.

Flora Rheta Schreiber újságíró a dr. Wilbur-el folytatott beszélgetései alapján írta a könyvet, és Shirley-nek a Sybil Dorsett fedőnevet adta. A könyv 1976-os megjelenése nagy port kavart, több, mint hétmillió példányban kelt el. Később sok olvasó írt a szerzőnek, hogy úgy érzi ő is ezzel a betegséggel küzd.

Shirley évekkel korábban bevallotta, hogy az egészet csak kitalálta. Négy évvel a terápiás foglalkozások után levelet írt dr. Wilburn-nek, és elmondta: “Nincs több személyiségem. Még kettős sincs. Mindannyi én vagyok. Lényegében hazudtam és színleltem. Kezdetben nem akartam hazudni, de valahogy beleestem a csapdába, rájöttem, hogyan működik, és tovább építettem rá a történetet.”

Azt mondta, zaklatott és kétségbeesett volt azon a napon, amikor először Peggy néven mutatkozott be, és nagyon izgalmasnak találta, hogy órákig eltűnt, és úgy tett, mintha fogalma se lenne arról, hol volt. Manapság a szakértők úgy tekintenek az MPD-re, mint súlyos traumával küzdő emberek esetében jelentkező gyakori megküzdési mechanizmusra.

“Sokan ezt a módszert választják, hogy elszakadjanak a fájdalmas vagy kellemetlen élményektől” – mondta Dr. David Spiegel az Amerikai Pszichiátriai Társaság részéről.

Ha érdekelnek további cikkeink, csatlakozz a Filantropikusok csoportunkhoz! , vagy kövess minket a Pinteresten, vagy iratkozz fel a hírlevelünkre.