Közel volt és itt hagyott.
Szerettem és elment.
Érinthettem, de már nincs.
Örökre.
Sóhajtottam egy mélyet ma, mikor eszembe jutottak azok az emberek, akik közel álltak hozzám és így vagy úgy, de már nem részei a fizikai életemnek. Első sorban gondolok itt a rokonaimra, szeretteimre, akiket heti rendszerességgel látogattam gyermekkoromban. Részesei voltak éjjelemnek, nappalomnak, aztán egy napon többé nem nézhettem a szemükbe, mert elmentek. Tovább élnek itt belül és erősítenek.
DE…
És itt jön megint egy mély sóhajtás. Hiányoznak, hisz belőlük lettem. Nem egyszerű az elengedés és a felejtés. Hiába teltek el évek vagy évtizedek, mégis eszembe jutnak azok a pillanatok, amiket már csak csukott szemmel tudok felidézni, vagy egy-egy fotó láttán felsejlik valami. „Igen, ez a kis gyermek is én voltam, aki ült a nagymamája ölében, nézve a tortáját és elfújta a gyertyákat. Mosoly, kacagás, süti illat”
Nekem a szeretetről ilyen pillanatok jutnak eszembe. Azok a pillanatok, amikor együtt lehetek azzal, vagy azokkal, akik fontosak számomra. Itt nem csak a családomra gondolok, hanem azokra is, akik napokig, vagy akár évekig kísérték életem, és akiknek én is többet jelentettem egy utcán elsétáló járókelőnél. Az összenézések, az érintések, a mosolygás, röhögés, vagy épp sírás. A közös ebédek, vacsorák, beszélgetések és ennek a szerető közelségnek a biztonság érzete.
Felnőtté válás? Úgy érzem épp erről szól a felnőttség, amikor sorra veszem és tudatosítom a bennem zajló érzelmek súlyát, átlapozom emlékeimet. Megnézem honnan jöttem, hol vagyok és merre tartok. HISZEN EZEK HATÁROZZÁK MEG A SZERETET MINTÁIMAT.
Ez alapján tudok és merek szeretni. Ez alapján félek dolgoktól. És ez alapján ragaszkodom, vagy épp nyugszom meg. Ezek zaklatnak fel.
Ez vagyok én, hisz ezt éltem meg.
Ezek az alapok határozzák meg azt is, hogy kikkel futok össze, kikkel beszélgetek, kikkel értem meg magam és kit engedek magamhoz közel. És van, amikor épp az ilyen emlékek szabnak gátat a világ és közöttem, hisz nem mindenki fér bele ebbe a világba.
Személy szerint én szeretek fejlődni, tanulni és tágítani a világomat, épp ezért is figyelek oda arra, hogy mit tanultam eddig és ez miben emel, valamint miben korlátoz.
Te hogy vagy ezzel kedves olvasó???
Legyen szép napod és kérlek figyelj oda Önmagadra, szeretteidre!
Szeretettel,
István
Idén utolsó alkalommal rendezem meg a Tudatalatti Detektív szervezésében a SZERETLEK-NAPOT, ami épp ezt az érzékeny témát segít feldolgozni. További információ és jelentkezés itt: tudatalatti-detektiv.hu
Takács J. István, azaz a Tudatalatti Detektív megalapítója számos embernek nyújtott már segítséget egy egy nehéz élethelyzetben, ha elakadtál az életedben és nem találok a kiutat keresd őt bátran akár emailben is: takacs.janos.istvan@gmail.com
