Az olvasás, ahogyan véleményem szerint a rajzolás is, fejleszthető. Azt hinnénk, elég megtanulnunk a betűket és máris mindent elsajátítottunk, amit az olvasás magában rejt, de ez mégsincs így. Négy egyszerű gyakorlattal sokat fejleszthető az olvasmányélmény!
Csak nyugodtan…
A legtöbb olvasgató, könyvmoly ember úgy érzi, hogy túlontúl lassan olvas. Kísérletileg bizonyították, hogy minél lassabban olvasol, annál többet használod az agyad azon régióit, amik a teljes megértésben, vizualizációban játszanak szerepet – ergó sokkal inkább a tiéd lesz amit elolvastál. Tartsuk magunkat a nyugodt tempóhoz, ahol olykor azt is megengedjük magunknak, hogy a könyvet összecsapva egyszerűen csak elképzeljük, hogy hol jár a szereplő, milyen új szín tárulkozik elénk. Első szabály: olvasni nem kötelező, tehát csak úgy érdemes, ha szórakoztat.
Hangosan olvasni
Én mindig szótlanul olvasok, így nekem is van amit bepótolnom. Állítólag a hangos olvasás nagyban fejleszti az olvasás képességét. Ha hallod, ahogy olvasol, könnyebben észreveszed azokat a hangsúlyos részeket, amelyek a cselekményt alakítják. Az író által elképzelt tempó adja meg az olvasmány sóját, amit a hangos olvasással tudunk legkönnyebben megragadni.
Jegyzeteld amit olvasol
Ez személyes tipp, bár sok helyen olvastam már. Az olvasmányt írni, vezetni kell egy füzetbe! Nem középiskolás tétel kidolgozásra gondolok, ahol a cselekmény, a szereplők és minden apróság le van írva, nem. Egyszerűen csak ki kell ragadni egy sort, egy gondolatot, egy szép leírást olvasmányainkból, egy kicsit el kell merülni az intellektualitásában. Az így megszerzett tudás, tapasztalat teljesen másképp raktározódik el, és több közvetlen, láthatatlan szálat fűz az olvasott anyaghoz. Ezt inkább azoknak ajánlom, akik nem mach 3 tempóban futnak végig a könyveken, hanem adnak számukra egy kis időt, hogy a valódi hangulatuk megragadható legyen. Ne felejtsük el: azért olvasunk, mert élvezzük azt.
Mesélés
Milyen volt a könyv? – Jó.
Ez a leglaposabb, legsemmibb élmény, amit egy könyv adhat. Persze a világirodalom minden szépsége ellenére bőven magába foglal hamvasztani való munkákat is, de legtöbb esetben mégiscsak értékes alkotásokat foghatunk a kezünkbe, ha olvasni támad kedvünk.
Ezeket az élményeket barátaink, érdeklődőink számára ilyen formában visszaadni, hogy “Jó”, egyszerűen az irodalom kasztrálása. A mesélés segít nekünk abban, hogy utólag is egy rövid reflexiót végezhessünk a könyvön, mintegy revíziót. Ha már arra adtuk a fejünket, hogy elolvasunk valamit, és nem muszájból, akkor az első kérdésre ne magát a cselekmény igevonalát (jött, vívott, csókolt, elment, meghalt) ragozzuk, hanem azt a “só”-t próbáljuk visszaadni, amit – bármilyen csekély mértékben is – már mi is magunkénak érzünk.
Ez a módszer hasonlatos ahhoz, amikor úgy tanulsz meg egy tételt a legpontosabban, ha azt megtanítod másnak is. Meséljünk, hogy mélyebben áthasson az olvasott szerzemény.
