A szobrászat egyik gyöngyszeméről van szó, melyben a művész a misztikus, lelki szerelem érzését a profán, testi szerelem tüneteivel fejezi ki. Aki ezt a Rómában található szobrot készítette, nem más, mint a pápák szobrásza, Gian Lorenzo Bernini.
A barokk szobrászat eme letaglózó példája a Santa Maria della Vittoria templom Cornaro-kápolnájában található.
A szemünk előtt magasodó szobortól a lélegzetünk is eláll. Az alkotás Avilai Szent Terézt ábrázolja, aki egy felhőn ül, hátrahanyatló testtel, arcán földöntúli boldogsággal: szent szívét éppen abban a pillanatban járja át az isteni szeretet tüzes lándzsája. Előtte egy vidám tekintetű angyal látható, jobbjában nyíllal, mögöttük pedig aranyozott bronzból készült fénysugarak pedig az Úr jelenlétére utalnak, vagyis a jelenet a mennyben játszódik.
Szent Teréz (1515-1582) a spanyolországi Avilában született, kereskedő apjának második házasságából. Miután elvesztette édesanyját, az egész háztartás terhe az ő vállát nyomta, aminek zokszó nélkül eleget tett. 20 évesen jelentkezett apácának a karmeliták közé, miután nagyon hamar megbetegedett és mindenki azt hitte nem marad életben. Csodával határos módon felgyógyult, s ezután érték azok a csodálatos látomások, amelyek hatására más, nemesebb emberré lett. Halála után négy évtizeddel, 1622-ben avatták szentté.
Eme csodálatos alkotás méltán vetekszik Michelangelo Piétájával.
