A gyermeknevelés az egyik legnagyobb felelősség, amit egy szülő vállalhat, és a naponta kimondott szavaknak óriási hatással lehetnek a kicsik érzelmi és kognitív fejlődésére. A szülők gyakran mondhatnak bántó dolgokat anélkül, hogy tudatában lennének ennek, frusztrációból, fáradtságból vagy a viselkedés kijavításának vágyából. Egyes megjegyzések azonban mély sebeket hagyhatnak a gyermek pszichéjében, befolyásolva önbecsülésüket, érzelmi biztonságukat és azt, ahogyan önmagukat látják.
Többször is hallhattuk már, és a saját bőrünkön is biztosan megtapasztaltuk: a szavak több mint hangok! A gyerekek érzelmi fejlődésére nézve pedig még nagyobb súlyuk van: belső mérföldkövekké, elvekké és a gyermek identitásának alapjaivá válnak.
Még a csak egyszer kimondott kijelentéseknek is hosszútávú hatása lehet, befolyásolva a jövőbeli kapcsolatokat, a kihívásokkal való megbirkózás képességét és azt, ahogyan a gyermek megtanulja szeretni önmagát! Ennek fényében, vizsgáljuk meg, melyek a legkárosabb kifejezések, amelyeket egy szülő anélkül mondhat a gyermekének, hogy rosszat akarna neki, de mégis romboló hatást ér el.
„Semmire sem vagy jó!” – közvetlen csapás az önbecsülésre
Ez a mondat az egyik legpusztítóbb egy gyermek számára. Egy ilyen kijelentés azt a gondolatot közvetíti, hogy értéktelenek, hogy nem képesek a sikerre, ami az értéktelenség és a tehetetlenség mély érzéséhez vezethet.
A gyerekek elhiszik, amit a szüleik mondanak nekik, és ha gyakran hallanak ilyen negatív üzeneteket, elkezdik azokat magukévá tenni, és önmagukkal kapcsolatos igazságként fogják fel. Hosszútávon ez a hit szorongáshoz, depresszióhoz és az egészséges identitás kialakításának nehézségeihez vezethet.
„Miért nem vagy olyan, mint …?” – az identitás elvesztése
Minden gyermek egyedi, saját képességeivel, fejlődési ütemével és személyiségével együtt. A más gyerekekkel – testvérekkel, kortársakkal, pajtásokkal – való összehasonlítás kisebbrendűségi érzést idézhet elő, és erős neheztelést szülhet bennük.
Az a gyermek, aki úgy érzi, hogy „olyannak kell lennie, mint valaki más” ahhoz, hogy elfogadják, végül elveszítheti hitelességét, úgy érzi, hogy nem elégséges úgy, ahogy van, és állandó külső megerősítés iránti igényt fejleszt ki.
„Cserbenhagytál!” – a szégyen, mint fegyelmezési módszer
A szülők mondhatják ezt abból a célból, hogy a gyermekeket jobb viselkedésre ösztönözzék, de a hatás egyértelműen negatív. A szégyen olyan nyomasztó érzelem, amely szorongáshoz és érzelmi visszahúzódáshoz vezethet.
Azok a gyerekek, akik gyakran vannak kitéve szégyenérzetnek, azt hiszik, hogy értékük a teljesítményüktől és a döntéseiktől függ, és krónikus bizonytalanságérzetet alakítanak ki.
„Ha nem azt teszed, amit mondok, nem szeretlek többé!” – feltételes szeretet és félelem az elhagyástól
Ez a lehető legrosszabb, amivel hatni akarunk egy gyerekre, mert sikerül, csak negatív értelemben. Ez a mondat azt az üzenetet közvetíti, hogy a szülő szeretete a gyermek viselkedésétől függ, ami súlyos érzelmi bizonytalansághoz vezet.
A gyermekeknek szükségük van arra a biztosítékra, hogy hibáiktól függetlenül szeretik és feltétel nélkül elfogadják őket. A szülő szeretetének elvesztésétől való félelem arra késztetheti a gyermeket, hogy félelemből alkalmazkodjon, nem pedig a felelősség valódi megértése miatt.
Hogyan javíthatjuk ki a hibákat?
Senki sem tökéletes szülő, és mindenki követ el hibákat. Ami számít, hogy felismerjük szavaink súlyát, és aktívan dolgozzunk azon, hogy érzelmileg biztonságos környezetet teremtsünk gyermekeink számára.
A pozitív kommunikáció, az érzelmi támogatás és a gyermek érzéseinek megerősítése elengedhetetlen az egészséges önbecsülés kialakulásához. Ha valami rosszat mondtunk, fontos, hogy bocsánatot kérjünk, elmagyarázzuk, miért volt helytelen, és feltétlen szeretetet és elfogadást mutassunk.
A harmonikus kapcsolat és a kiegyensúlyozott érzelmi fejlődés kulcsa a biztonságos tér megteremtése, ahol a gyermek úgy érzi, hogy szeretik, tisztelik és megértik. Mert kire számíthat egy gyerek, bármikor, bármilyen körülmények között, ha nem a szüleire?
