Mindannyian elfoglaltak vagyunk, rohanunk, hajtunk a munkahelyünkön, mert mindennap élnünk kell valamiből. Ez természetesen mind érthető. Azonban azt nem szabad elfelejtenünk, hogy emberek vagyunk, ezen belül pedig szülők, házastársak, vagy éppenséggel gyerekek.
Időnként félre kell tenni mindent, a munkát, a telefonokat, ki kell kapcsolni a tévét, és le kell ülnünk egymás mellé beszélgetni, odafigyelni a másikra, legyen az a gyerekünk, társunk, szülőnk, nagyszülőnk, vagy barátunk.
Ha szeretteink nincsenek a közelünkben, hívjuk fel telefonon őket, ha csak két szót szólunk is, kérdezzük meg, hogy mit csinálnak, hogy vannak. Egy ilyen hívás minket is és a szerettünket is felvillanyozza, energiát adva a hétköznapokra.
Időnként magunkra is kell időt szakítanunk, készítsük el kedvenc reggelinket, és fogyasszuk el az ágyban egy remek könyv társaságában. Közben ne gondoljunk semmi elintézendő dologra, csak élvezzük azt a pár percet, a pillanatot. Ez nagyon fontos!
Nem szabad hagyni, hogy az életünk csak úgy elmenjen mellettünk, nem kell megvárni egy szörnyű sorscsapást, tragédiát, hogy változtassunk az életünkön. Úgy éljünk, hogy a körülöttünk lévő családtagoknak példát mutassunk emberségből, életszeretetből. Ne várjuk meg, míg odáig fajulnak a dolgok, hogy el kell válnunk férjünktől, feleségünktől, inkább beszéljük meg, oldjuk meg a problémáinkat, változzunk meg, még ha ez nehéz is.
Ne feledjük: az Univerzum mindig mellénk áll, mindig támogat abban, hogy elérjük céljainkat, de egyes esetekben sokat kell dolgozni azért, hogy az álmaink megvalósuljanak, és a kudarc sem kerülhető mindig el. Azonban a családra jó, ha mindig számíthatunk, mert közös erővel több mindent elérhetünk. Így legyünk jóban egymással.
