Vannak gyerekek, akik sokkal sírósabbak, mint mások, és általában a legrosszabb helyen és időpontban zendítenek rá: óvodába indulás előtt, étkezéskor, a boltban, lefekvéskor, vagy amikor haza kellene menni a játszótérről.
Ilyenkor úgy érezzük, hogy bármit mondunk vagy teszünk, semmi sem segít.
Fontos tudni egy egyszerű dolgot: krízishelyzetben a gyermek nem tud úgy gondolkodni, mint egy felnőtt. Nem azért, mert nem akar, hanem mert túlterhelt az idegrendszere. Alapvetően az érzelmek annyira erősek, hogy „blokkolják” az együttműködéshez, a logikához és az önkontrollhoz való hozzáférését. Ez különösen 2-6 éves korban fordul elő, de nagyobbaknál is megtörténhet, amikor fáradtak vagy stresszesek.
A hirtelen a semmiből előtörő hisztiroham sírással, sikítással jár együtt, a gyerek ledobja magát, üt, harap, és természetesen mindent elutasít. A lényeg nem az, hogy megnyerjük a harcot, hanem az, hogy segítsünk gyermekünknek a lehető leggyorsabban és leggyengédebben kijönni a rossz érzésből.
Az alábbiakban egy nagyon praktikus módszert mutatunk be: mit tehetsz 3 perc alatt, hogy segíts neki megnyugodni, büntetés, szégyenérzet és a türelmed elvesztése nélkül.
Sírási rohamok gyerekeknél: mi történik a testben, és miért nem hallgatnak rád?
Krízishelyzetben a gyermek riasztó üzemmódban van. A szervezete adrenalint és kortizolt termel, a légzése felgyorsul, és elárasztják az érzelmek „elárasztják”. Ezért nem működnek a hosszú magyarázkodások, prédikációk vagy tárgyalások. Ez nem az az időszak, amikor az agya be tudja fogadni a leckéket.
Egy nagyon hasznos elv, amelyet olyan szerzők is népszerűsítettek, mint Daniel Siegel és Tina Payne Bryson, az, hogy először kapcsolódj, majd korrigáld. Más szóval, először segíts neki érzelmileg szabályozni, csak ezután szabj határokat és tanítsd meg a helyes viselkedésre.
A krízis gyakran nem arról szól, ami kiváltotta, hanem a felhalmozódásról: éhségről, fáradtságról, frusztrációról, változásokról, túl sok zajról, túl sok követelésről egy nap alatt. A gyermeknek pedig még nincsenek meg az eszközei ahhoz, hogy világosan kimondja, amit érez, ezért a sírással kommunikál.
Mit tegyünk 3 perc alatt a sírógörcs közben?
Ebben a 3 percben nem az a cél, hogy mindenáron abbahagyja a sírást. A cél az, hogy csökkentsd az intenzitást, növeld a biztonságot, és megnyisd az ajtót a nyugalomnak. Néha már egészen rövid idő alatt a gyerek teljesen megnyugszik. Minden finoman “irányított” hiszti könnyebben kezelhetővé válik az idő múlásával.
1. perc a hiszti lecsillapításában: szülői érzelmi szabályozás és gyermekbiztonság
Az első dolog, amit teszel, hogy megállsz egy pillanatra és lelassítasz. Ha sietve, idegesen vagy fenyegetően érkezel, a gyermek teste azonnal megérzi. A gyerekek felnőtteken keresztül szabályozzák magukat, nem pedig magyarázkodásokon keresztül.
Vegyél egy mély lélegzetet, és mondd magadnak: a gyermekem nehéz időszakon megy keresztül, ne tegyél velem semmit. Már ez a nézőpontváltás is nagyban csökkentheti a hangodban lévő feszültséget.
Aztán gyorsan ellenőrizd, hogy biztonságban legyen: a földön van-e, üt-e, dobál-e tárgyakat, vagy veszélyes helyen van-e. Nincs szükség durva gesztusokra, csak gyengéd fizikai határokra. Lassú mozdulatokkal eltávolítod a fájdalmat okozó tárgyakat, vagy biztonságos helyre viszed. A nyugalmad már beavatkozás.
Majd mondd halkan: itt vagyok, biztonságban vagy, segítek.
Ebben a fázisban a kevesebb szó több segítséget jelent.
2. perc a hiszti csillapításában: az érzelmek összekapcsolása és megerősítése a gyermekek sírógörcsei során
És itt jön az a rész, ami mindent megváltoztat: nem megpróbálod megállítani az érzelmeket, hanem elismered azokat. Az elismerés nem azt jelenti, hogy helyesled a viselkedésüket. Csak azt, hogy megmutatod neki, hogy megérted, és nem hagyod el őt érzelmileg.
A gyereknek éreznie kell, hogy nincs egyedül a viharban. Néha érintésre vágyik, néha pedig nem bírja a közelségét. Alkalmazkodj hozzá. Ha visszahúzódik, maradj közel, de ne fojtsd meg. Ha kinyúl, tartsd a karjaidban, vagy tedd a kezed a hátára.
Mondj rövid, kedves, ismétlődő mondatokat:
- Látom, hogy nagyon fel vagy háborodva.
- Nehéz, amikor a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy szeretnéd.
- Megértem. Itt vagyok veled.
Ebben a pillanatban ne kérdezd meg tőle, miért sír, és ne sürgesd, hogy hagyja abba a sírást. Egy gyerek számára ez olyan üzenetként hangzik, hogy az érzelme helytelen. És amikor az érzelem tiltottnak tűnik, még erősebbé válik.
Ha azt mondja, hogy “nem akarom, nem tudom, utálom”, hagyd, hogy kifejezze anélkül, hogy vitába bocsátkoznál. Nyugodtan ismételd:
Értem, amit mondasz. Nagyon dühös vagy.
A kapcsolatfelvétel gyorsabban lerövidíti a hisztit, mint bármilyen tárgyalás.
3. perc a hiszti lecsillapításában: szelíd korlátok és egyszerű megoldások a krízis büntetés nélküli megállítására
Most, amikor az intenzitás csökkenni kezd, próbálj beszélni hozzá, de ne fenyegesd, és ne prédikálj. Röviden és világosan beszélj, a megoldás legyen könnyen érthető.
Az aranyszabály: a korlátokat néhány szóval kell megfogalmazni, majd ugyanúgy megismételni.
Példák a gyengéd határokra:
- Nem hagyhatom, hogy megüss.
- Nem adhatom oda neked a telefonomat most.
- Ma nem veszünk édességet.
Aztán adj neki egy alternatívát vagy egy apró választási lehetőséget, hogy segíts neki kimászni a bajból:
- Sírhatsz a karjaimban vagy mellettem.
- Vizet kérsz, vagy egy ölelést?
- Fogjam meg a kezed, amíg megnyugszol, vagy leülsz egy székre?
Ha a sírás nagyon hangos, és nem tud választani, te nyugodtan választasz helyette:
Én itt maradok melletted. Amikor készen állsz, továbbmegyünk.
Fontos: a 3. percben nem változtathatod meg a szabályokat. Ha ma beadod a derekadat, hogy véget vess neki, a gyerek megtanulja, hogy a roham intenzitása a kulcs. És legközelebb ugyanazt a gombot fogja megnyomni. A gyengédség nem a határok megváltoztatásáról szól, hanem arról, hogy embernek maradsz, miközben betartod azokat.
Milyen megnyugtató mondatot mondjunk a gyerekeknek?
A szavaid horgonyként szolgálhatnak, ha rövidek és kedvesek. Az ismétlés sokkal jobban segít neki, mint a változatosság.
Használhatod ezt:
- Itt vagyok veled.
- Most nehéz.
- Lélegezzünk együtt.
- Segítek túljutni ezen.
- Nem vagy rossz, túlterhelt vagy.
Amikor a gyerek kezd megnyugodni, hozzáteheted:
- Ha készen állsz, szólj.
- Megpróbálhatjuk újra.
Ezek a kifejezések biztonságot közvetítenek, a biztonság pedig a nyugalom alapja.
Hibák, amelyek meghosszabbítják a krízist
Válság idején egyes reakciók logikusnak tűnnek, de valójában intenzívebbé teszik a dolgokat.
A legjobb elkerülni:
- hangerő felemelésével megálljt parancsolni
- gyermek megszégyenítése nyilvánosan vagy otthon
- fenyegetések, amelyeket nem fogsz végrehajtani
- a hosszú és moralizáló magyarázatok
- irónia vagy összehasonlítások más gyerekekkel
Amikor egy gyerek túlterhelt, minden kritika támadásnak tűnik. A támadás pedig még több védekezést, és ezáltal még több sírást generál.
A sírógörcsök gyakori okai gyermekeknél: éhség, fáradtság, túlzott stimuláció
Ha nagyon gyakran vannak krízisek, érdemes ellenőrizni a nap „hátterét”. Néha nem a fegyelem, hanem a belső erőforrások problémája a probléma.
A rohamok gyakrabban fordulnak elő, ha a gyermek:
- fáradt és álmos
- nem evett eleget, vagy sok cukrot evett éhgyomorra
- mozgalmas és zajos napja volt
- sokat nézte a monitort, nehezen tér át a valóságra
- változásokon megy keresztül: óvoda, új testvér, költözés, betegség
A válság után: hogyan lehet büntetés és szégyen nélkül gyengéden nevelni?
Miután megnyugodott, eljön a tanulás aranypillanata. Akkor röviden és meleg hangnemben beszélhettek a történtekről.
A lépések egyszerűek:
- nevezd meg az érzelmet
- te mondod a szabályt
- adsz neki egy alternatívát a következő alkalomra.
Példa:
Nagyon ideges voltál, amikor nemet mondtam. Értem. De mi nem ütünk. Legközelebb mondd, hogy mérges vagyok, és kérj egy ölelést.
Aztán, ha szükséges, segítesz neki megoldani:
Meg akarsz ölelni? Vagy azt akarod, hogy bocsánatot kérjek a kiabálásért?
A helyrehozás nem azt jelenti, hogy beadjuk a derekunkat a szabályoknak. A kötelék újjáépítését jelenti, és a gyermek megtanulja, hogy a kapcsolat egy nehéz pillanat után is biztonságos marad.
Amikor a sírás nagyon gyakori
Néha a krízisek annyira gyakoriak és intenzívek, hogy jó, ha bűntudat nélkül kérünk segítséget. Nem azért, mert bármi rosszat tettünk, hanem azért, mert bizonyos időszakokban több támogatásra van szükség.
Érdemes orvossal vagy szakorvossal konzultálni, ha:
- a rohamok naponta jelentkeznek, nagyon hosszúak és nehezen csillapíthatók
- a gyermek gyakran sérti meg magát vagy másokat
- erős regresszió figyelhető meg (alvás, beszéd, érzelmi kontroll)
- semmi sem nyugtatja meg, a kontextustól függetlenül
- kimerült vagy és úgy érzed, hogy már nem bírod tovább
