Egy újabb izgalmas lépésnek lehetünk szemtanúi a robotika és a zene összefonódásában: egy robot először játszott élőben csellón egy szimfonikus zenekar előadásán.
Az ipari robotkarok, amelyeket Fredrik Gran kutató és zeneszerző programozott, a hónap elején csatlakoztak a Malmöi Szimfonikus Zenekarhoz, hogy egy különleges darabot adjanak elő.
A darabot Jacob Muhlrad, svéd zeneszerző komponálta, és a robotok hűen követték a kottát, miközben a vonót simán mozgatták a hangszer húrjain, egy 3D-nyomtatott eszközzel pedig a fogólapon is váltogatták a hangokat.
A bemutatóról készült felvételen látható, ahogy a robotkarok érzelmek nélkül, mégis precízen húzzák a vonót, amely szinte egy szürreális, hátborzongató látványt eredményez. Az érzelemmentes előadás ugyan nem kelthet olyan mély benyomást, mint egy tapasztalt zenészé, de technológiai szempontból jelentős előrelépést képvisel.
„Gran valójában két ipari robotkarral dolgozott, amelyek képesek voltak csellón játszani. Ez érdekes számomra, hiszen önjátszó zongorákból már rengeteg létezik, de egy húros hangszer ennél sokkal bonyolultabb, ezért kíváncsi voltam, hogyan is működik” – fogalmazott Muhlrad.
Húros hangszerek és az emberi anatómia határainak feszegetése
Muhlrad nem először kísérletezik technológiai újításokkal, különösen, ha az előadás módjáról van szó. Számára felszabadító érzés a kreativitás új területeire merészkedni.
„Zeneszerzőként felszabadító érzés túllépni az emberi anatómia határain, amikor arra gondolok, milyen művet írjak csellóra” – mondta a Reuters-nek.
Ugyanakkor kihangsúlyozta, hogy „lehetetlen” teljesen helyettesíteni az élő zenészeket a mesterséges intelligenciával és a robottechnikával.
A robotkarok játékának merevsége és érzelemmentessége megerősíti ezt az álláspontot – elvégre az emberi zenészek évtizedeken át csiszolják mesterségüket, hogy valódi kifejezőerővel játsszanak.
A mostani előadás egy izgalmas lépés a robotika és a zenei előadóművészet találkozásában, még akkor is, ha a technológia egyelőre nem képes visszaadni azt a lélekteljes teljesítményt, amit az emberi zenészek nyújtanak.
Míg a robotkarok technikailag összetett feladatot oldanak meg, addig a zenészi kifejezőkészségben még nem értek el az emberi szintre – így a zenekarok jövője még mindig inkább az emberi muzsikusok kezében marad.
