Leonardo DiCapriót érte az a megtiszteltetés, hogy a fesztivál keddi nyitóünnepségén ő adhatta át a legendás Robert de Nirónak a Cannes-i életműdíjat. A 81 esztendős hollywoodi színésztől a népes közönség a hozzá megszokott vicces, a pályafutása alatt tapasztalt emlékezetes pillanatok anekdotáit várta, de Niro azonban most sokkal komolyabbra fordította a szót, és a beszédében az öregedésről, az elmúlásról osztotta meg a féltett gondolatait – írja a 24.hu.
Filmrajongók ezrei utaztak Cannes-ba, hogy figyelemmel kövessék ennek a nagyszerű embernek és példás színésznek az élő szereplését, arra azonban senki nem számított, hogy a karizmatikus és mindig lehengerlő Robert de Niro ezúttal az élete végéhez közeledő emberi arcát fogja megmutatni, aki a gyökereivel és a hagyatékával vívódik.
Miközben DiCaprio átnyújtotta a színésznek a díjat, megjegyezte: „Bob nem az a típus, aki sütkérezik a rivaldafényben. A magam részéről örülni fogok, ha egy biccentést vagy félmosolyt kapok majd tőle az este folyamán”. Ehhez képest de Niro háromszor is megölelte ifjabb kollégáját, annyira meghatódott. És ez a meghatódottsága a szerda délutáni interjúban is végig érezhető volt, miközben JR, a New Yorkban élő francia képzőművész és fotós kérdezte a világsztárt.
A beszélgetésük során kiderült, a művész három éve dolgozik együtt Robert de Niróval egy dokumentumfilmen, amely a színész gyökereihez – az 1993-ban elhunyt édesapjához és a vele való kapcsolatához kötődik. De a legfontosabb, amire fény derült az este folyamán az, hogy milyen gondolatok foglalkoztatják jelen pillanatban a színészt, akinek többévtizedes karrierje nem kevesebb mint kilenc Oscar-jelölést, két Oscar-díjat és megannyi rangos szakmai kitüntetést számlál.
„Azt akartam, hogy a gyerekeim és a többi fiatal a tágabb családban megismerhessék a nagyapjuk hagyatékát” – fogalmazott de Niro a készülőben lévő film kapcsán utalva arra a nagy mennyiségű tárgyi örökségre, amelyet a szülei életéből mai napig gondosan őriz.
A színész tényleg mindent megtartott a festőművész apja tárgyaiból, a műtermétől kezdve az eszközökig, amiket használt, a naplóját és az édesanyjával való levelezéseit is, amelyek kapcsán megjegyezte: „nem álltam készen rá, hogy elolvassam őket, és nem tudtam, hogy valaha készen fogok-e rá állni”.
De Niro a filmjéhez még csak annyit fűzött hozzá: „nem tudjuk, hova fog kifutni, fontos, hogy addig folytassuk, amíg csak késznek nem érezzük. Nem akartam olyat csinálni, aminek határideje van”. És a bejátszott részlettel pedig megerősítette, nem is tartja fontosnak, hogy még életében láthassa a végeredményt.
„Szerintem JR akkor is folytatja majd a forgatást, amikor én már nem leszek. Kijön a síromhoz, és még ott is kérdéseket tesz majd fel nekem” – jegyezte meg tréfásan, de gondolatban már sokkal mélyebb vizekre evezett.
„Félek a haláltól, de nincs választásom. És ha ezt elfogadja az ember, akkor kitalálhatja, hogy hogyan küzd meg vele. Lehetőleg úgy, hogy elfogadja az életet minden jó és rossz dologgal együtt. És remélhetőleg a rosszból kevesebb jut” – osztotta meg a legendás színész, aki míg rengeteget mesélt az édesapjáról a forgatások első két évében, addig a 2000-ben elhunyt édesanyját nem is említette.
Ennek kapcsán Robert de Niro most ennyit fűzött hozzá: „Vannak dolgok, amiket sajnálok, hogy nem tettem meg. Anyám szívesen mesélt volna nekem a felmenőimről, de fiatalkoromban nem érdekeltek annyira a családi sztorik”.
JR szeretné még addig kiadni a filmet, míg a legendás színész él. És ettől a céltól aligha tágít. A művész ugyanakkor úgy véli, de Niro azért tartja ekkora becsben az apja örökségét, mivel úgy érzi, „kitörölte” az idős Robert de Niro nevét azáltal, hogy ő magasabbra vitte a sajátját, és azt szeretné, ha a családja mindig is emlékezne arra, hogy de Niro nemcsak egy Oscar-díjas színész volt, hanem a festő is, aki megérdemli a hírnevet. „Az identitásod kialakításában az egyre több összegyűjtött élmény és tapasztalat segít, ennyi előnye van az öregedésnek” – tette még hozzá a színész.
