Egy nő számára nincs értékesebb, mint az anyává válás – egy kisbaba, akit gondozni és ápolni kell, akit el lehet halmozni az anyai szív minden szeretetével, és akit el kell kísérni az úton, míg felnőtté válik. Az első közös órák, napok, majd hónapok és évek bár tele vannak kihívásokkal, mégis felbecsülhetetlen kincsnek számítanak nemcsak a szülők, hanem a kis jövevény számára is. Még akkor is, ha ezt az örömöt kudarc-élmények sorozata és egy szörnyű betegség árnyékolja be.
Mark és Roxanne Hollamby izgatottan várták, hogy négy baba elvesztése után végre a karjaikban tarthassák Larát, a „csodababájukat”. Roxanne számára a boldogság felülmúlhatatlan volt, hiszen az álma, hogy anya lehessen, végre beteljesült. Csakhogy nem tudta sokáig élvezni a gyermekáldás valódi örömeit: röviddel a szülés után az orvosai közölték vele, hogy rákos, méghozzá a kór egyik ritka, gyors lefolyású fajtájával, ami gyakorlatilag megszámlálja a napjait.
„Elszakadni a legjobb dologtól, ami valaha történt velem, a legrosszabb. Ott volt mellettem ez a tökéletes baba, és csak nézem az arcát, és ő egy teljes csoda” – fogalmazott az újdonsült anyuka, mikor megtudta, milyen sors vár rá. Roxanne rákos megbetegedése a méhben jelentkezett, és a rendellenes terhességhez kapcsolódik. „Lehetséges, hogy a Lara babától vagy egy korábbi terhességből visszamaradt szövetek egy része rákosodott el” – vélekedett a 37 éves férj.
A 40 éves Roxanne összesen négy sikertelen terhességen volt túl Lara előtt, és az utóbbi 20 évben egy autoimmun betegséggel élt. Elmondása szerint, a krónikus fájdalmai elfedték a rák korai jeleit, így csak akkor fordult orvoshoz, amikor súlyos szívdobogása lett.
A nő legjobb barátnője, a szintén 40 éves Laura Oxley mindent megtesz, hogy támogassa Roxanne-t, akinek most minden (anyagi) segítség jól jön, hogy fedezni tudja a kezeléseket, illetve a gyermekfelügyelet és -gondozás költségeit. A kismama egy nagyon kemény és nehéz időszakot él át, amikor a kemoterápia és a további kezelések mellett egy szem gyermekétől is távol kell maradnia.
Amikor a szívdobogása miatt orvoshoz fordult, kiderült, magas a HCG-hormon szintje, ami terhességre utal. Csakhogy az ultrahang kimutatta, rákos daganatokkal van tele Roxanne mindkét petefészke. További vizsgálatokból pedig kiderült, a kór átterjedt a nő hasüregére és tüdejére is: a legnagyobb tumorja 18 centiméteres.
„Amikor az embernek krónikus betegsége van, bármit megkaphat a nap alatt, és én rendszeres hasi fájdalmat kaptam vele. Szóval csak azt gondoltam, hogy ‘ó, hasi fájdalom’, de most már látom – érzem a csomót” – magyarázta Roxanne.
Miután feltérképezték a kismama egészségi állapotát, az orvosai közölték vele és családjával a legszörnyűbb hírt: betegsége halálos. Roxanne azonban még ebben a pokoli helyzetben is csak a szeretteire tudott gondolni: „Olyan bűntudatom volt, hogy el fogom hagyni a férjemet, a lányomat és a családomat”. Ő és a férje igazi lelki társak, és nem tudják elképzelni, mit kezdenek majd egymás nélkül, főleg Mark, akinek Lara gondozása is a nyakába szakadt.
A férfi jelenleg a családtagok segítségével felügyeli a kislányát, amíg Roxanne kórházban van, de nehezen tudnak a helyzet magaslatán maradni. Az apa úgy nyilatkozott, olyan ez az egész, mintha egy „párhuzamos valóságban” élnének, hozzátéve: „jelenleg nem érzem úgy, hogy igazán benne lennék az életben, csak próbálok zsonglőrködni Lara gondozása és Roxanne támogatása között.”
Annak ellenére, hogy a kismama szervezete rosszul reagált a kemóra, és be kellett szüntetni egy időre a kezelést, ami persze újabb bonyodalmakhoz vezetett, az orvosok mégis azzal biztatják a családot, hogy van esély a felépülésre. Roxanne életkedvét azonban jelentősen visszavágja az, hogy ennyit kell távol lennie attól a személytől, akinek az érkezésére mindennél jobban vágyott.
„A Larától való távollét a legnehezebb dolog számomra. Nehéz megtartani az élni akarást, ha nem látom őt minden nap. Amint látom a mosolyát, azt gondolom, hogy meg tudom csinálni, megtalálom a módját, hogy túljussak rajta. De aztán, amikor talán egy napnál is tovább vagyok távol tőle, elveszítem a reményt. Ez egy hatalmas küzdelem” – nyilatkozott a beteg kismama, akinek mentális egészsége miatt aggódik a barátnője.
„Azt hittem, nagyon kézzelfogható kötődési stílusú anya leszek, és amint megszületett, tudtam, hogy soha semmit nem akartam az életemben ezen kívül, nagyon családcentrikus lány vagyok” – tette hozzá Roxanne. „Nem tudok gyakorlatias anya lenni, mert még akkor sem tudok sokat tenni, ha most otthon vagyok, szóval ez fájdalmas” – mesélte a kismama, aki kislánya első karácsonyáról is lemaradt a kezelések miatt.
Semmire se vágyik jobban, minthogy véget érjen ez a kálvária, és a családjával lehessen végre: „értékelni azoknak az embereknek a szeretetét és jelenlétét, akik mindent jelentenek nekem. Ők az oka annak, hogy képes vagyok végigcsinálni ezt a rémálmot, ha ők nem lennének, akkor nem akarnám folytatni, mert ez annyira, de annyira brutális” – fogalmazott Roxanne.
Ugyanakkor azt is reméli, hogy történetével felhívja a figyelmet, és cselekvésre bírja azokat, akik eddig kifogásokat kerestek a szokatlan tüneteik kezelésére. „Ha valóban szokatlannak tűnik, akkor ne feltételezzük, hogy ez a krónikus betegségünk része. Lehet, hogy valami olyan, ami sokkal halálosabb lenne” – tanácsolja a kismama.
