Leggyakrabban a tudomány emberei, vagy különböző szervezetek aktivistái tartanak előadásokat a világhírű TED konferenciákon, ezért is okozott sokaknak meglepetést, mikor a katolikus egyházfő, Ferenc pápa is csatlakozott az előadás-sorozathoz és kifejtette a nézeteit a világ jövőjével kapcsolatban.
Isten földi helytartója olyan beszédet mondott, amely tele volt bölcsességgel, megértéssel, türelemmel, mélységgel.
Lássuk, mit üzen a világnak Ferenc pápa!
0:15 – “Jó estét kívánok, vagy jó reggelt, nem tudom pontosan önöknél hány óra van most. Ettől függetlenül nagyon örvendek, hogy itt lehetek ezen a konferencián. Nagyon szeretem a “Te vagy a jövő” címet, mert ez arra sarkal, hogy kezdjünk párbeszédet a jövőnkről, amely teremtő erővel bír, főként abban az esetben, ha az emberek kapcsolatot építenek ki egymás között. Pár évvel ezelőtt arra a következtetésre jutottam, hogy mi emberek mennyire szoros kapcsolatban állunk egymással, és hogy az élet nem az idő múlását, hanem az emberek közötti interakciók létrejöttét jelenti.
1:27 – Amikor beteg emberekkel találkozom, vagy figyelem azt, hogy micsoda megpróbáltatáson mennek keresztül a migránsok, milyen lelki terhekkel küzdenek az elítéltek a börtönökben, és hogy a fiatalok többsége képtelen munkát találni magának, akkor azt kérdem magamtól: “Miért ők, és miért nem én?” Jómagam is bevándorló családban születtem, az apám, és a nagyszüleim is, ahogyan sok olasz, annak idején Argentínában kereste a boldogulását, ami nem volt könnyű. Engem is kirekeszthettek volna, ahogyan őket akkor. Kérdem én: “Miért őket, és miért nem engem?”
2:35 – Elsősorban azt szeretném közölni, hogy mindenki megértse a legfontosabbat, azt, hogy senki, ezen az szigeten nem egy autonóm, független Én, aki külön él másoktól. Jövőt csak együtt, közösen tudunk építeni. Sokkal jobban össze vagyunk kapcsolódva, mint gondolnánk, és ezen kapcsolatokat kell újból egészségessé tenni. Persze, léteznek sérelmek, veszekedések, megbocsáthatatlannak gondolt esetek, amelyek megnehezítik az életünket, de a harag lángjait még abban a pillanatban el kell oltani, mielőtt nagyobb pusztítás történne.
3:38 – Sokan közülünk úgy gondolják, hogy lehetetlenség a boldogság elérése. De ez nem igaz. Hiszen a boldogság akkor valósul meg az életünkben, mikor megleljük a harmóniát minden egyes, életet érintő területen.
4:27 – És akkor következzen a második üzenetem. Mennyire nagyszerű dolog lenne, ha a tudományos, valamint a technológiai újítások összhangban lennének a szociális, humanitárius területekkel. Milyen szép lenne, hogy miközben felfedezünk egy új növényfajt, aközben rájövünk arra, hogy mivel tudnánk segíteni leginkább embertársainkon. Mennyire szép lenne, ha a szolidaritás, a segítségnyújtás nem csak a szociális munkások gondoskodására redukálódna, hanem úgy a politikum, a gazdasági szféra szereplői és a tudomány emberei is részt vállalnának ebben a munkában.
A legnagyobb szolidaritás-vállalás az lenne, hogy minél több ember férne hozzá a magas színvonalú oktatáshoz, mert így sok problémát lehetne orvosolni.
6.08 – A szolidaritás nem egy automatikus mechanizmus, ezt nem lehet csak úgy beprogramozni, irányítani. A szolidaritás szabad akaratból, szívből kell szülessen, mert a szabadság az élet egyik ősi forrása, akárcsak a szeretet, amely jobbá teszi a világunkat.
6.50 – Ahhoz, hogy jót tegyünk a világgal, kreatívnak, bátornak kell lennünk. És tudom, hogy a TED sok ilyen embert kér fel, hogy előadást tartsanak. Igen, a szeretetre is nagy szükségünk van, amely elégedettséggel, hálával tölti el a tudatállapotunkat. Arra kérek mindenkit, hogy segítsünk az elesetteknek, mert azok az emberek nem csak statisztikai számok, hanem ők egy valós probléma, akiken Te tudsz is segíteni.
9.26 – Az irgalmas szamaritánus újtestamentumi példázat a mai világ és emberiség állapotáról szól. Az emberek élete tele van szenvedéssel és mindennek a középpontjában a pénz áll. Az emberség, a segítőkészség kihalófélben van, hiszen a nagyok és gazdagok magukra hagyják a kiszolgáltatottakat, de szerencsére vannak ellenpéldák is, mint amilyen Teréz anya.
10:26 – Még nagyon sok közös munka vár ránk. De hogy tudjuk elvégezni a ránk háruló feladatokat, mikor annyi szörnyűség történik a világban? Ne feledjük viszont azt, hogy Isten segít, megnyitja a szívünket az együttérzés előtt, a gonosz elleni küzdelemben. Mindannyian értékesek vagyunk, és fényünkkel, energiáinkkal beragyoghatjuk az Univerzumot, emlékeztetve arra magunkat, a fény mindig győzedelmeskedik a sötétség felett.
11:27 – A keresztények számára a jövőt úgy hívják, hogy Remény. De ez nem naiv optimizmust jelent, amikor nem vesszük figyelembe a tragédiákat. A Remény a lélek erénye, amely elnyeli a sötétséget, és amely nem a múlttal foglalkozik, hanem túléli a jelent és a jövőbe néz. A Remény egy ajtó, amelyet kinyitva tekinthetünk a jövőre. A Remény olyan akár az élesztő, amely nagyra növeszti a tésztát, és amely ízt ad az életnek. Egy ember, akinek szívében Remény van, nagy segítség a világnak. A Remény veled kezdődik, ami egy forradalom eljövetelét vetíti előre.
13:16 – A harmadik üzenet, amelyet meg szeretnék osztani önökkel, az a szelídség forradalma. A szelídség a szívünkből indul ki, és megjelenik a szemünkben, a fülünkben, a tenyerünkben. A szelídséget használjuk arra, hogy meglássunk, meghalljunk, megérintsünk másokat, a gyerekeket, a szegényeket, azokat, akik félnek a jövőtől, és segítsünk a rászorulókon, akiknek nagy szüksége van ránk.
14:13 – A szelídség a gyerekek nyelve. A gyerek akkor szereti a szüleit, ha gyöngéden ránéznek, megérintik őt. A Teremtő is azért küldte fiát, Jézust közénk, hogy érezzük az ő szelídségét, aki megmutatta nekünk a szeretet nyelvét és annak erejét.
15:23 – Igen, a szelídség útját a legerősebb férfiak és nők választják. A szelídség nem jelenti gyengeséget, hanem épp ellenkezőleg, erőt mutat fel, a szolidaritás erejét. Minél erősebb valaki, annál nagyobb felelősséggel tekint a világra és annál szelídebbé válik.
16:52 – Az emberiség jövője nem csak a politikusok, a nagyvállalatok, az intézményvezetők kezében van, annak ellenére, hogy nagy az ő felelősségük is. De a jövő azon az embereken múlik, akik képesek az “Én” helyett a “Mi” képet látni, mert mindannyiunknak szüksége van a másikra, hogy megvalósítsuk a céljainkat és jobbá tegyük a világot, amelyben élünk, együtt, közösen. Köszönöm.”
