Kedves olvasó, mai gyakorlatunk során elérkeztünk egy témához, amely már egy életigenlő magatartás és a lelki szellemi fejlődés egyik fontos alapeleme.
Ahhoz, hogy egy mélyebb megértéshez jussunk ebben a témakörben tudnunk kell, hogy életünk a dualitás (kettősség) tükrében zajlik. Ezek nem ellentétek, hanem egy egységes egésznek az egymást kiegészítő elemei. Ez a kettősség mindenhol jelen van az életünkben, és nap mint nap megtapasztaljuk azt, hogy létünknek része a fény és az árnyék, a jó a rossz, az élet és halál, a pozitív és negatív pólus. Ez alól emberi létünk sem kivétel, amiben szintén fellelhetjük a a test és lélek egymást kiegészítő kölcsönösségét.
Amikor a dolgokról véleményt formálunk, amikor élethelyzeteket elemezgetünk, analizálunk az elme tükrében a dolgok felcímkéződnek, fekete vagy fehér, jó vagy rossz csoportosításokba kerülnek. Ehhez általában szubjektív módon érzelmi energia is társul, és még inkább körvonalazódik egy szubjektív vélemény.
Pártatlannak lenni azt jelenti, hogy nem tesszük le voksunkat és nem cimkézünk egyik nézőpont mellett sem, hanem kitágítva a kontextust tudatosítjuk, hogy a dolgok ebből a nézőpontból ilyennek, míg egy másik nézőpontból másmilyennek látszanak kiegészítve egymást.
Egy oktatóm tanított arra, hogy hogyan lehetek önmagammal is pártatlan amikor azt mondta: “Csínján bánj a dicsérettel is, és a szidással is, mert egyik sem azt mondja rólad, ami valójában te vagy”
Az elfogadás és a megértés szorosan kapcsolódik a pártatlansághoz.
Ezekhez meg alázat kell, annélkül nem fog menni.
Ha élni akarsz, egy dolgot meg kell tanulnod: fogadd el a dolgokat úgy, ahogy vannak, és fogadd el önmagad úgy, ahogy vagy.
Osho
Ehhez ma egy olyan élethelyzetet hozok fel példának, amely egy vakbuzgó vallásos nő életéről szól, aki óriási életleckét kapott fia melegsége kapcsán az elfogadásból.
Olvasd el a bejegyzést és nézd meg a filmet. Egy igaz történet, a hitről, Istenről, elfogadásról, másságról.
Íme egy részlet bejegyzésből és a filmből:
“A homoszexualitás bűn!” – Egy meleg fiú édesanyjának igaz története
“Most már tudom, hogy minden amit gondoltam és mondtam bigottság és lebecsülő rágalmazás volt. Hiszem hogy Isten szerette Boby kedves és szerető lényét, mert Istennek a szeretet és kedvesség számít. Nem tudtam, hogy minden alkalommal, amikor örök kárhozatot kértem a melegekre, vagy beteges perverz alaknak neveztem a fiam, akkor az önbecsülését az önértékelését romboltam le. Végül a lelke teljesen összetört. Nem a Jóisten akarata volt! Bobby döntött úgy, hogy felmászik egy magas híd korlátjára, ahonnan közvetlenül egy, több tonnás kamion elé ugrott és azonnal meghalt.”
Te mennyire tudsz pártatlan lenni élethelyzeteidben?
Mennyire vagy elfogadó? Mi az amit képtelen vagy elfogadni? Mennyivel lennél szabadabb ha sikerülne elfogadni azt a dolgot?
Kérd a bölcsebb énedet hogy segítsen elengedni előitéleteidet és segítsen tudatosnak, pártatlannak és elfogadónak lenni.
Lelki egészségedre!
