Lisa Stingley 42 éves korára komoly karriert épített ki Washingtonban, és nagyon sikeres volt. Bár a legtöbbek szerint az élete egy valóra vált álom lehetett, mégsem volt boldog. Mindazok a feminista értékek, amiket korábban ő maga is mindennél fontosabbnak tartott – a siker, az önmegvalósítás – mind üres frázisoknak tűntek. Valami hiányzott az életéből.
Szingli volt, és sehol egy férfi a láthatáron. Pánikba esett, összeomlott, és úgy döntött, hogy férjhez akar menni. „Egy üres lakásba kellet hazatérnem. Akkoriban kiborultam, ha valami elromlott otthon, nagyon dühös lettem. Ezt egy férfinak kellene megjavítania! – gondoltam” – magyarázta. De a „hiperkarrierista környezetben”, amiben élt, nem talált hozzá illő férfit. Úgy érezte, itt az ideje, hogy megváltoztassa az életét, és teljesen újragondolta addigi feminista nézeteit.
Bár nagyon mélyre kellett ásnia, újjáépítette magát és mindent, amit a nőiségről addig tudott. A folyamat még 2002-ben vette kezdetét, és most, 20 évvel később, 62 évesen, Stingley azt mondja, nem bánta meg a döntését.
Miután otthagyta a munkahelyét, a texasi Irvingbe költözött nővéréhez és sógorához. Attól tartott, hogy „hibás modellekből” kell majd választania, és ez elborzasztotta, de nem így történt.
„A nővérem és a férje abban mesterkedtek, hogy férjet találjanak nekem, és ezt normál körülmények között megalázónak találtam volna. De most úgy voltam vele, hogy mesterkedjetek csak nyugodtan” – magyarázta Stingley.
Két hónappal később, augusztusban a nővére és a sógora megtalálták a megfelelő jelöltet. Mindketten lelkes futók voltak, és az egyik versenyen összehozták Lisát az egyik futóval. Richard repülőgép-mérnökként dolgozott, és egyáltalán nem volt „hibás modell”. Nagyon jól kijöttek egymással, és decemberben már össze is házasodtak.
A házasságuk kezdetben azonban nem volt zökkenőmentes, és mindkettőjüknek sokat kellett még tanulniuk, hogy boldogok legyenek együtt. Stingley azt mondta, régi életmódja „férfiassá” tette őt, és az a dinamizmus, ami korábban előrevitte a karrierjében, a házasságára rossz hatással volt.
„Hangoskodó, lármás voltam. Úgy is mondhatnám, hogy „férfiriasztó”. Mindent irányítani akartam. Azt hiszem, a kultúránk eleve arra ösztönzi a férfiakat, hogy engedjenek az irányításnak, amit én nem akartam. Szóval elhatároztam, hogy nem leszek ilyen. De ez évekbe telt. Nőiesebbé kellett válnom” – mondta a nő.
Richarddal nem voltak boldogok egészen addig, amíg be nem látta, hogy gyökeres változásra van szükség. „A feministák azt tanítják, hogy a férfiakat az ujjunk köré kell csavarnunk, de én elutasítom ezt a felfogást” – mondta. „Őszintén szólva a nők egyszerűen nem tudják abbahagyni a saját fészkük tönkretételét” – tette hozzá.
Ahogy azonban elkezdett megváltozni, a kapcsolatuk is megváltozott, és sokkal jobb lett. Stingley céltudatosan ápolta a nőiességét. Míg korábban nem fordított különösebb figyelmet a nőies dolgokra, sőt, lenézően viszonyult az ilyesmikhez, most tudatosan odafigyelt ezekre. Például szívesen főzött, és odafigyelt arra, hogy az otthonuk mindig kellemes környezet legyen. „Vedd fel azt a ruhát, viseld azt a fülbevalót, borotváld a hónaljadat, figyelj oda a frizurádra, és élvezd ezeket a dolgokat” – mondta.
Stingley szerint az eltúlzott feminizmus valamint a média lerombolja „a női tisztaság” elvét a promiszkuitás felmagasztalásával, de a média a kapcsolatokat is rosszul ábrázolja, és mintha egyenesen a házasságok felbomlása felé hajlana. A nő szerint, ha önmagunkat fejlesztjük, azzal másokat is felemelünk magunk körül.
„A férfiak, akikhez hozzá akarunk menni, imádni fogják ezt, és így rekordidő alatt gyűrű kerülhet az ujjunkra” – jelentette ki.
Úgy gondolja, hogy a toxikus feminizmus a férfiakra is káros hatással van, és ha a nők túlságosan férfiasak lesznek, nem veszik őket feleségül. Kiemelte, hogy hagyományosan a feleségek és családanyák alkották a társadalom gerincét. „Ezt mára szem elől tévesztettük. Annyira függetlenek vagyunk, hogy nem merünk egy másik embertől függeni. Ez pedig szerintem ártalmas. Ez egy kockázatmentes hozzáállás.”
Stingley az elmúlt 20 évben sok hasonló gondolkodású nővel ismerkedett meg, ugyanakkor sok más nőnek nyújtott segítséget, akik még a húszas éveikben járnak. „Nem akarom, hogy keresztül kelljen menniük azon, amin én vagy a barátaim keresztülmentünk” – mondta. „A házasság kockázatos. De ne mondd, hogy nem éri meg. Kirúghatnak egy munkahelyről, ez is egy kockázat. De mi a pusztítóbb? Mi éri meg jobban a kockázatot?”
„A család a legfontosabb az életben. Ez nem azt jelenti, hogy akárkivel össze kell házasodnod, csak hogy férjnél légy, de vannak lehetőségeid. És ne félj attól, hogy hagyományos légy” – tette hozzá.
