Ismét itt az év vége: decemberben a legtöbb ember mérleget készít, mit sikerült elérni, és mi az, ami továbbra is várat magára. Ilyenkor milliók tesznek különböző fogadalmat, hogy aztán a jövő évben többé-kevésbé sikeresen tartsák hozzá magukat.
Lauren Cormier, a Huffington Post bloggere őszintén bevallja, hogy nem nagyon szokott fogadalmat tenni, mivel tisztában van azzal, hogy úgysem tudja megtartani. Ezért nem is nagyon tett fogadalmakat, ám az idei évben ez megváltozott.
Lauren és a fia egyik alkalommal azt játszották, hogy az egyikük elrejtett az egyik kezében egy tárgyat, a háta mögé rejtette, míg a másiknak ki kellett találnia, hogy melyik kézben rejtőzik a tárgy. Az anya csavart egyet a játékon, és elejtette a tárgyat, így mindkét keze üres volt. A fia és ő önfeledten élvezték a játékot, és annyira önfeledten belemerültek a pillanatba, hogy a végén már sírtak jókedvükben.
Lauren ekkor tette fel magának a kérdést, hogy hány alkalommal fordult elő életében az ilyen önfeledt, boldogsággal átitatott nevetés?
Semmi rossz nincs abban, hogy felnőtt fejjel is néha gyereknek érezzük magunkat. Mi az a határvonal, ahonnan az ember komolyan veszi az életet, és abbahagyja a szórakozást?
A gyerekek naponta 300-400 alkalommal nevetnek, míg a felnőttek alig 10-12 alkalmat találnak egy jóízű nevetésre.
Lauren a fiával való játszás után elhatározta, hogy többet akar nevetni, nem csak 2015-ben, hanem egész további életében. Úgy döntött, hogy tovább nem akar folyamatosan azon rágódni, hogy a környezetében élők miért nem osztják sajátos humorát, és csakis a saját szűrőjükön keresztül tekintenek rá. Nevetni akar, minél többet, és minél önfeledtebben!
