Az ember számára legtöbbször saját gondolatati jelentik a legnagyobb ellenséget önmaga számára. Louise Hay a következőkre biztat bennünket!
Ne ostorozzuk önmagunkat a folyamatos önkritikánkkal!
A kemény kritika még senkinek nem tett jót, ellenkezőleg, hatására boldogtalanok és magunkba zárkózottak leszünk. Kemény önkritikánkkal nem teszünk mást, mint hogy egy virtuális világot hozunk létre magunk körül, tele agresszióval, saját magunk életét terrorizálva ez által.
Hay tanácsa szerint, igyekezzünk találni önmagunk számára egy szimbólumot (ez Hay számára a fehér rózsa), és valahányszor nyomasztó gondolatok gyötörnek bennünket, gondoljunk a számunkra megnyugvást jelentő szimbólumra.
Legyünk nagylelkűek, kedvesek és szerethetőek és a legfontosabb, hogy igazságosak önmagunkkal szemben! Legyünk türelmesek, képesek saját hibáink megbocsájtására és akkor önmagunk legjobb barátjává válhatunk.
Dicsérd meg önmagadat! Valahányszor sikerül egy kitűzött célt maradéktalanul és időre teljesítened, ne légy fukar önmagad dicséretével. Ez által sikerül majd kivergődni a kemény önkritika ördögi köréből.
Kérd és fogadd el mások segítségét! Teljesen normális, ha néha segítségre szorulunk, legyen az lelki, morális vagy akár fizikai.
Légy megértő saját hibáiddal szemben, hiszen ez is a te szerethető személyiséged része. Ezektől úgy sem tudsz megszabadulni, tehát a lehető legjobb dolog, amit tehetsz, hogy elfogadod őket.
Vigyázz a saját testedre! Étkezz egészségesen, sportolj naponta! Hiszen ha te nem vigyázol magadra kitől várhatod el ugyanezt?
Légy megértő és megbocsátó mások irányában, szeresd szüleidet, barátaidat, még azokat is, akik csalódást okoztak a múltban számodra. Igyekezz ettől elvonatkoztatni!
Ha mindezt meg tudod tenni, életed boldog és harmonikus lesz!
