December 1-én ünnepelte 88. születésnapját Müller Péter, Kossuth-díjas író. Rengeteg könyv, színdarab fűződik a nevéhez, művek sokaságát állította színpadra a Madách-színházban. Bár eredetileg színésznek készült, a sors más pályára terelte őt – erről és összességében az életről mesélt a rá jellemző életbölcsességgel a TV2 Mokka című műsorában.
Müller Péter az egyik legnépszerűbb spirituális magyar író, aki egy 20 évesen átélt halálközeli élménynek köszönheti írói pályafutását. Hat golyót kapott a lábába, ami miatt sérült a mozgása. Kénytelen volt lemondani tehát a színészkedésről, ezzel a megrázó élménnyel azonban egy sokkal nagyobb bölcsességre tett szert – ezt kamatoztatta több évtizedes írói munkásságában.
„Nem is akartam író lenni. Az egyetlen tárgy, amiből megbuktam az iskolában az a magyar nyelv és irodalom volt, a többiből mind elég jól voltam” – vallotta be őszintén Müller Péter. A balesetét követően „föntről láttam magamat, és ez… hát tudtam, hogy nincs halál. Innen kezdve visszajöttem és folytattam ez az egész müllerpéterséget, ami nekem egy szerep. Nem volt félelem bennem, nem volt halálfélelem, nem volt a mulandóságtól való félelem és iszonyodás” – fogalmazott az író, aki szerint mi mindannyian csak átutazók vagyunk itt a Földön.
Hozzátette, az embernek az életében gyakorlatilag két választása van: „Választhatod a nagyon erős sors utat, és választhatod az életet. Az élet az mindig egyszeri, az csak itt van, ez a vágyak útja, az, ami ’de jó lenne, ha volna’. És a sors útja, az pedig egy nagy távolságú út, amin végig kell menned” – véleményezett Müller Péter, aki a saját bőrén tapasztalta elvének valódiságát.
Egyrészt az írói pályafutása is a sorsának köszönhető, másrészt a szerelme is, akivel 1955-ben találkozott. Ágnessel a kapcsolatuk kezdetben nem működött, öt teljes évig nem is találkoztak. Később, mikor újra összehozta őket ez a bizonyos Sors, az írónak már menyasszonya volt. De ő mégis Ágnest választotta, a nőt, aki ma már 94 éves, és akivel 60 éve élnek együtt.
Most, hogy megöregedett, Müller Péter csak egyetlen utazásra készül. „Csomagolok. Ez arról szól, hogy készülök egy útra, lehet, hogy ez az utolsó beszélgetésünk. Vidáman és boldogan készülök egy útra, megnézem miket csináltam eddig, (…) semmit nem akarok itt hagyni, magammal akarom vinni mindazt, amit csináltam és teremtettem” – fogalmazott az író.
Hozzátette, az öregség „sok testi, fizikai, szervi és lelki gyötrelemmel jár. Senki sem szereti, ez nem egy hálás szerep” – vallotta be, ettől függetlenül még az emberi létünk velejárója.
„Sokat nézek vissza, és azt látom, hogy egy nagyon mázlis életem volt. A sors útja… oda az ember terelve van. [Az emberek] baromira nem szeretnek megöregedni, én sem szerettem, nem tudtam, hogy ez ilyen. Ha belegondolok, hogy 89., ha ezt látom papíron előre… Hihetetlen” – fűzte hozzá Müller Péter.
Az író azonban nem bánja, hogy eltelt felette az idő. Földi útja során bölcs lett, tudja, miről szól az élet. És ezt hivatásának tekintette, hogy megossza másokkal. Szavai megannyi embernek jelentenek útmutatást, könyvei sokaknak inspiráló jellegű. Tanácsot azonban senkinek nem ad.
„Nem lehet [tanácsot adni senkinek, szerk.] arra, amire az ember nem magától jön rá. Az egy más dolog, hogy ihletet ad arra, hogy ő rájöjjön saját magától, hogy ’jaj értem’! Ez a felismerés élmény nem azt jelenti, hogy kívülről kapta tőlem, és köszöni szépen, hanem hogy kigyullad benne az a lángocska, ami eddig egy szikra volt benne, de ott volt benne” – magyarázta Müller Péter.
És hogy mi az élet értelme? Az írónak erre is van egy bölcs válasza: „Ha te magadon segítesz, és a magad problémáit fel tudod dolgozni és megoldod, akkor segítettél a mindenségen” – állítja Müller Péter. Isten éltesse!
