Egyik nap bekúszott a gondolataimba egy téma, ami vissza-visszatérő, de ilyen formában még nem írtam róla. A fő kérdés az volt bennem, hogy vajon, ha az utcán sétálva odamennék X emberhez és megkérdezném tőle: Mit jelent neked férfinak/nőnek lenni? – akkor mit mondanának vajon? Ez honnét is jutott eszembe?! Sokan keresnek meg úgy, hogy párkapcsolati problémáik vannak. Ez lehet épp aktuális gond, már jelenlévő kapcsolatban, házasságban, vagy épp akkor is, ha még nincs senki, csak kialakulóban van valami, de már előre ráparázik az emberünk… Szóval mind a hölgyek, mind az urak oldaláról jogos lehet a kérdés.
Hölgyeké az elsőbbség, lássunk csak egy kis párbeszédet és kérdéssort, kifejezetten a gyengébbik nemnek célozva!
„Kedves Hölgyem, mitől éreznéd magad igazán nőnek? Képzeld csak el, hogy most teljes egészében nő vagy, minden porcikádban és boldognak is érzed magad. Mit teszel? Miket csinálsz nap, mint nap? Hogyan beszélsz? Hogy viselkedsz a pároddal, a férfiakkal, a körülötted élő férfi néppel? Hogy viselkednek veled, hogy néznek rád, hogy beszélnek hozzád? Hogy öltözködsz?”
A belső párbeszédemben az volt a legfőbb kérdés, hogy vajon hányan tudják, hogy a saját nemiségüknek a legfőbb okozói ők maguk? Sok hölgyemény „sír”, hogy mennyire nem tudja megélni a nőiességét, mert a párja, a férje így meg úgy csinál és miatta neki ez nem sikerülhet. Tulajdonképpen mi az, amit egy nő önmagától is megtehet azért, hogy nőnek érezze magát? Téged kérdezlek hölgy olvasóm: úgy érzed mindent megteszel azért, hogy nőként élhess és boldog lehess, vagy tényleg ennyire az életed és a párod áldozata vagy?!
A leghatékonyabb rendrakási módszer, ha mindenki a saját területén rak rendet, közös megegyezésre. Persze nem ennyire egyszerű, mint ahogy leírtam, mert ez idő és kitartás kérdése, na és persze elhatározás, hajlandóság. Viszont az elég fájdalmas tapasztalás, ha önmagad helyett másokat okolsz azért, amilyen vagy. Te azért vagy ilyen, mert ilyenné váltál és te döntöttél így, hogy így is maradsz. Ha úgy gondolod nem döntöttél sehogy, akkor is döntöttél valahogy, mert HAGYOD, hogy ilyen legyél. Jó így? Ha igen, akkor boldog vagy ugye? Ha nem jó, akkor miért hagyod? Ha meg hagyod és sírsz, akkor mit vársz? Ez a férfiaknak is szól…
Uraim, titeket sem hagylak ki, jöjjenek a belső kérdések, amik út közben merülhetnek fel, és a férfiakat célozzák!
„Kedves Uram, mitől éreznéd magad igazán férfinek? Képzeld el, hogy teljes egészében férfi vagy, mint sejtedben, teljes testedben-lelkedben és boldog, büszke vagy. Mit teszel? Mit csinálsz nap, mint nap? Hogy beszélsz az imádott hölgyeddel, feleségeddel, pároddal? És a körülötted lévő nőkkel? Hogy viselkednek veled, hogy állnak hozzád a nők? Hogy öltözködsz?”
Te egy érzékeny férfiú vagy? Esetleg nagyon kemény érzéketlen üzletember, esetleg izomagy? Az nem mentesít, ha kijelented „én ilyen vagyok, fogadd el”. Igenis létezik az a fajta makacs férfi hozzáállás, ami teljesen megfoszt attól, hogy normális kapcsolatban élj az emberekkel. Nem csak a nőkkel, hanem a férfiakkal is. A férfiak amúgy is hajlamosabbak arra, hogy kiemelkedjenek a tömegből és vakon menjenek előre, mert „okosak”. Itt most persze magam ellen is beszélek, de nem baj. Tudom milyen a férfi energia és tiszta belső, az időnként csinál marhaságokat, ahogy korábban is írtam egy másik cikkemben!
A fő kérdés mindig az a hölgyekhez és urakhoz, hogy „te így boldog vagy? Meg tudod élni a valódi énedet?” ha a válasz „IGEN”, akkor az remek. Vajon hányan mondanák ezt, őszintén…?!
A férfi társaimnak üzenem, hogy olvassák el a női részt, mert az nekik is ugyanúgy szól – ezt most annak írom, aki esetleg átugrotta volna azt a kis sávot.
Takács János István
Weboldal: Tudatalatti Detektív