A lélek dolgaihoz nem csak érzelmeink tartoznak, hiszen lelkivilágunk sokkal gazdagabb annál, mint amit mi róla elképzelünk. Magatartásunk az élettel szemben, viselkedésünk, tapasztalataink, élményeink, emlékeink, vágyaink és álmaink, annak a módja, ahogyan kapcsolatainkhoz viszonyulunk, kapcsolatunk azokkal a dolgokkal, amiket szeretünk, mind olyan dinamikába öltöztetik lelkünket, amely segítségével megtapasztalhatjuk önmagunkat és világunkat, és természetesen, segítenek lelkünket érvényre jutni.
Miért olyan fontos a lelkünkre figyelni? Elsősorban azért, mert hozzánk tartozik. Aztán azért, hogy képesek legyünk mások lelkét is felismerni és tiszteletben tartani.
Íme 5 tipp, hogyan érhetjük ezt el:
Keressük meg azokat a dolgokat, amelyek találnak lelkünkkel és lelkünket szolgálják
Manapság rengeteg önsegítő tanfolyamra járnak az emberek, nagyon sok önsegítő könyvet olvasnak, viszont a hatalmas információözönben a „milyennek kell lennie” csapdába esnek, a sok információ pedig terméketlenné és használhatatlanná válik. Ahelyett, hogy segítséget kapnának, csak lelküket terhelik.
Mutassunk hajlandóságot lemondani azokról az információkról, amelyek nem nekünk szólnak. Ehelyett keressük meg azokat, amelyek találnak lelkünkkel, gazdagítják azt, és a javára válnak. Ez nem azt jelenti, hogy mentesítjük magunkat azoktól a dolgoktól, amik nem tetszenek életünkben és amikkel nem akarunk szembenézni, hanem tartsunk önvizsgálatot, és bátorsággal, őszintén vállaljunk felelősséget önmagunkért.
Töltsünk időt a természetben
A modern ember egyre jobban eltávolodik a természettől, annak ellenére, hogy életének a természet is szerves része. Egyre több tudományos dolgozat születik a természet jótékony hatásáról egészségünkre nézve. Sajnos, sokszor ez a sok tudományos dolgozat sem elég, hogy meggyőzze az embereket arról, ami régen magától érthető volt.
A természetben eltöltött idő növeli a szervezet ellenállóképességét a stresszel szemben, lecsendesít, megnyugtat, újra helyet teremt a szépnek és a békének életünkben. Szemünket a szépre, a tiszteletre és alázatra neveli. Töltsünk időt a természetben egyedül és szeretteinkkel is. Neveljük gyerekeinket a természet tiszteletére.
Ápoljuk kapcsolatainkat
Figyeljünk embertársainkra. Egy egészséges kapcsolat nem azt jelenti, hogy minden tökéletes és ez így is marad. Egy egészséges, dinamikus kapcsolatnak ugyanúgy része a rugalmasság, a megbocsátás, a kölcsönös segítés és támogatás, megértés és fejlődés. Kapcsolatainkat ápolni azt is jelenti, hogy arra is figyelünk, hogy a sebezhetőség és a visszautasítástól való félelem ne vessen árnyékot arra a szeretetet, amellyel kapcsolatainkat megajándékozzuk.
Szánjunk időt olyan dolgokra, amelyekkel szívesen foglalkozunk
Sokszor elfelejtjük, hogy mi is az, amivel szívesen foglalkozunk, pedig ezek azok a dolgok, amelyek jelentős életenergiát kölcsönöznek nekünk. A sok kötelességünk mellett szánjunk időt azokra a dolgokra is, amik feltöltenek, amelyekből merítkezhetünk.
A játék, olvasás, sport, házimunka, kulturális programok, utazás, mind olyan tevékenységekké válhatnak, amelyek megtanítanak igent mondani az életre, lehetőséget teremtenek a kreativitásunk kibontakozására, gazdagítják azoknak a tapasztalatoknak a spektrumát, amelyek életünket teljesebbé teszik.
Gyakoroljuk a hálát
Nehéz hálásnak lenni akkor, amikor azokat a nyereségeket, amelyeket az élettől kapunk, egy szenvedés vagy rossz tapasztalat miatt, nem leszünk képesek felismerni és hálával méltatni. Hálásnak lenni nemcsak azt jelenti, hogy köszönetet mondunk valamiért, hanem, hogy új szemszögből tekintünk életünkre, más lelkülettel élünk, és megtanuljuk ajándékainkat nemcsak elfogadni, hanem viszonozni is.
Kezdhetjük azzal, hogy összeszámoljuk egy nap hányszor mondtuk azt, hogy „köszönöm”, vagy hányszor köszöntek meg nekünk valamit. Ez az egyik módja annak, hogy figyelmünket újra átrendezve, ráhangolódjunk azokra a mindennapos apró dolgokra, amelyek bennünk a hálát életre keltik.
Dr. Birtalan Katalin, a Lélekmunka szerzője
