A házvezetőnőket általában szinte senki sem veszi észre, a gazdagok „robotokként” tekintenek rájuk, akik azért jönnek az otthonukba, hogy elvégezzék a házimunkákat, majd észrevétlenül eltűnjenek onnan. Mindezek ellenére azonban ezek a nők a ház szemei és fülei, és nem egyszer sokkal többet tudnak munkaadóik életéről, mint azok közeli hozzátartozói.
2010 nyarán Stephanie Land találkozott az új munkaadójával. Stephanie egy ambiciózus és tehetséges lány volt, aki arról álmodott, hogy egyszer író lesz, de akkor élete nehéz időszakát élte át éppen. 20 évesen ugyanis egyedül nevelte gyermekét, és hogy jó életkörülményeket biztosíthasson számára, házvezetőnőnek jelentkezett Washington államban.
Bár szinte soha nem beszélt a munkaadóival, Stephanie nagyon sokat tanult ezekről az emberekről – még többet is annál, mint amennyit szeretett volna. Naponta letörölte a port a polcon lévő családi fényképekről és fokozatosan ő maga is belesüllyedt a múlt tragédiáiba, a pénzügyi nehézségekbe és a családi titkokba.
Stephanie munkája meglehetősen monoton volt. „Egy módja volt annak, hogy jól érezzem magam ebben az unalmas munkában, ahol nagyon egyedül voltam” – mondta. – „Természetesen elkezdtem sokat gondolni ezekre az emberekre.”
Stephanie beceneveket talált ki a rezidenciák, és a bennük lakó emberek számára, akiknek dolgozott. De senki sem tudta jobban elbűvölni, mint a középkorú háziasszony, aki férjével, az építőmágnással élt egy golfpálya melletti kastélyban. Ennek a nőnek az életében ugyanis minden tökéletes volt.
A földszinten volt egy fotó, amelyen a ház úrnője Tiger Woods-szal (amerikai golfozó, aki 15-ször nyerte meg a nagy tornát) pózolt. A hölgy egy sor divatos inget és rövidnadrágot viselt – az elit amerikai country klubok nem hivatalos „egyenruháját” – jegyezte meg Stephanie. A házban a bútorok elegánsak, modernek és természetesen kifogástalanul tiszták voltak.
Egy napon a lány a szekrényben talált egy világosbarna kasmír kardigánt, ami a házigazdáé volt. Stephanie-nak annyira megtetszett, hogy nem tudott ellenállni, és felpróbálta. A tükörben gyönyörködve, elképzelte, hogy ő maga is ennek a nőnek a tökéletes életét éli.
Azonban ennek a hölgynek is volt egy kis titka. Stephanie először cigarettahamu nyomait találta a ház közelében, majd egy hamutartót látott a konyhai mosogató mögött. Tökéletesen tiszta hamutartó, gondosan kimosva, hogy ragyogjon. Stephanie azonban sehol sem látta a cigarettát, egészen addig a napig, amíg úgy döntött, hogy kimegy a garázsba. Ott egy fagyasztószekrényre bukkant, és miután kinyitotta, egy doboz finom, márkás cigarettát talált benne.
„Elképzeltem, ahogy az állát a kezére támasztva, elszívott egy cigarettát, majd felállt, kicsit megigazította a haját és kirázta a hamut a hamutartóból, majd elmosta” – emlékszik vissza Stephanie. „Lenyűgözött e folyamat köré épülő titoktartás. Mennyi energiát fektetett bele ez a nő, hogy továbbra is fenntartsa tökéletes élete illúzióját.”
Stephanie Land 2019-ben megjelent memoárja bestseller lett, és sok munkaadót elgondolkodtatott, hogy valójában mennyi mindent is tudnak róluk a házvezetőnők.
Körülbelül tíz produkciós cég érdeklődött Stephanie könyve iránt. Végül a Netflix megvásárolta a film adaptálásának jogait, és 2021 őszén megjelent a „Házvezetőnő” című sorozat, amely Stephanie Land életén alapult. A főszerepet Margaret Qualley alakította, akit Tarantino „Volt egyszer egy…Hollywood” című filmjéből ismerhetnek a nézők.
Stephanie őszintén reméli, hogy a sorozat képes lesz bemutatni a házvezetőnők valódi életét, azon emberekét, akik nap mint nap kemény munkát végeznek, miközben „láthatatlanok” maradnak. „Csak azt tudom, hogy nagyon alábecsülik az ilyen munkát” – mondta Stephanie.
A legtöbb házvezetőnőtől eltérően, Stephanie egy középosztálybeli családban nőtt fel Alaszkában. Nagykorúvá válása után egy kávézóban kapott állást, miközben ő arról álmodott, hogy egy napon híres író lesz. De hirtelen teherbe esett, ám kapcsolata a gyereke apjával nem alakult jól, sőt a férfi arra kérte, hogy végezzen abortuszt. Amikor Stephanie ezt megtagadta, a férfi agresszív magatartást tanúsított, és a fiatal nő rájött, hogy nem folytathatja így az életét, és véget vetett a kapcsolatnak. Amikor megszülte kisbabáját, összepakolta a dolgait, elhagyta a barátja házát és az utcán kötött ki.
A túlélés érdekében hajlandó volt bármilyen munkát elvállalni, így egy takarítócégnél jelentkezett, ahol meg is kapta az állást. Stephanie minden reggel óvodába vitte gyermekét, majd beszállt egy régi Subaruba, és Camano Island-re ment (Seattle közelében), ahol késő estig kitakarította a gazdagok házait. Nemcsak lelkileg, de fizikailag is nehéz volt számára (a gerincferdülése miatt, amiben Stephanie gyerekkora óta szenvedett).
A „Szomorú Ház” volt az elsők között, ahol a fiatal nő dolgozott. Ott élt egy 70 éves férfi, aki elvesztette feleségét és fiát. A saját fürdőszobájában tartotta az urnákat a szerettei hamvaival. Elhunyt felesége ékszerei mindig a hálószobája verandáján voltak. Egyszóval, abban a házban minden olyan emberekre emlékeztetett, akik már nem voltak az élők soraiban.
„Mindent jól csinált: nagyszerű karriert futott be, vett egy csodálatos házat, és feleségül vette azt a nőt, akit igazán szeretett. És mindezek ellenére teljes magányban maradt.” – mondta Stephanie. „Szükségem volt erre a munkára, hogy kifizethessem a számláimat… De most úgy tűnik, hogy ez az időszak erős nyomot hagyott az életemben. Érdekelt, hogy az ügyfeleim mit csinálnak este, hol szállnak meg és mit esznek. A saját életem elviselhetetlenül unalmas volt, így ezeknek az embereknek nagyon érdekes volt követni az életüket.”
A „Bohócok házát” szomorú tekintetű, cirkuszi bohócok hátborzongató portréi díszítették, akik, ahogy Stephanie gondolta, egyenesen az ember szívébe néztek.
Néhány ügyfél rendkívül barátságtalan volt vele. Egy család, aki egy hatalmas kastélyban lakott, megrótta Stephanie-t, amikor észrevették, hogy az autójából néhány csepp olaj a házuk előtti aszfaltra cseppent. Az eset után kénytelen volt távolabb parkolni, majd a takarítófelszereléssel teli nehéz zsákokat a házba cipelni.
Azonban voltak olyanok is, akik kedvességet mutattak a fiatal lány irányába. Stephanie szeretettel emlékszik egy Henry nevű férfira, aki egy pár ausztrál juhászkutyával élt együtt. Egy péntek este a férfi elhatározta, hogy homárt fog készíteni vacsorára, és kifejezetten több ételt készített, hogy megossza azt a házvezetőnővel. Amikor Stephanie munkanapja véget ért, Henry egy homárral teli tálat nyújtott neki át, hogy hazaérve fogyassza el.
Stephanie-nak megvoltak a maga ambíciói. Amikor csak lehetett, szívesen olvasott könyveket, majd elkezdett online blogot írni. Végül megnyert egy ösztöndíjat és felvételt nyert a Montana Egyetem angol szakára.
Napjainkban Stephanie sikeres író lett, szerető férje és három csodálatos gyermeke van. Már nem kell kitakarítania a gazdagok házát, de egyszerűen nem tud szemet hunyni a múltja felett. Anyagi helyzete azóta megváltozott, olyannyira, hogy most már megengedheti magának, hogy saját házvezetőnőt alkalmazzon. Ezt azonban sokáig nem akarta megtenni, de amikor súlyosan megsérült a háta, segítségre volt szüksége a ház takarításában, és úgy döntött, felvesz egy egyedülálló anyát, Michelle-t.
Soha nem felejti azt a napot, amikor találkozott a házvezetőnőjével. Stephanie nagyon kényelmetlenül érezte magát, amikor elmagyarázta Michelle-nek a feladatait. Amikor elértek a WC takarításának utasításaihoz, a hangja megcsuklott, és nem tudott tovább beszélni.
Stephanie szerint ez a döntése nagy nyomást helyez rá. Vannak, akik azt mondják, hogy a takarítás ugyanolyan nehéz fizikai munka, mint bármelyik más munka. Mások szerint Stephanie saját házvezetőnője iránti érzelmei kissé irracionálisak. Stephanie egyszerűen bűntudatot érez, amiért most ő gazdagabb, mint azok a nők, akikkel valamikor együtt dolgozott.
