A néphagyomány szerint a Mikulás december 5-én este, vagy december 6-án reggel érkezik, és megpakolja a cipőket, csizmákat mindenféle finomsággal. A piros palástos, fehér szakállú Mikulás alakja mára már annyira ikonikussá vált, hogy nincs, aki ne ismerné azt, és a gyerekek minden évben izgatottan várják az érkezését.
Vannak azonban, akik szerint jobb lenne, ha a szülők nem hazudnának a gyerekeiknek, és eleve nem is hitetnék el velük, hogy a Mikulás létezik. Joseph Millum etikára szakosodott filozófus szerint kifejezetten káros lehet, ha hazudunk a gyerekeinknek, még ha jó szándék is vezérel.
„A hazugság aláássa az autonómiát. Természetesen a kisgyerekek még nem képesek arra, hogy fontos döntéseket hozzanak, de mégis manipulatív dolog hazugságokat mondani a gyerekeknek azért, hogy viselkedjenek. Ez megakadályozza őket abban, hogy a helyes okokból döntsenek. Ide tartozik az is, ha azt mondjuk egy gyereknek, hogy ha nem lesz jó, nem kap ajándékot” – írta a szakértő.
Millum szerint Gail Heyman pszichológus „hazugságon alapuló nevelésnek” nevezi ezt a gyakorlatot. Heyman egyik tanulmánya szerint ötből négy szülő bevallotta, hogy hazudott a gyerekeinek, hogy befolyásolja a viselkedésüket vagy az érzelmeiket.
„Sok filozófus szerint a megtévesztés azért rossz, mert megsérti a bizalmat” – mondja Millum. „Ha valaki elhiszi, amit mondunk, akkor megbízik bennünk. Ezt a bizalmat azzal tiszteljük meg, hogy őszinték vagyunk, és megszegjük, amikor megtévesztünk valakit.”
A gyerekek bizalma a szülők felé olyan alapvető dolog, aminek soha, semmilyen körülmények között nem lenne szabad megsérülni.
Millum szerint az, hogy a szülők megóvják a gyerekeiket bizonyos kegyetlen igazságoktól, elengedhetetlen ahhoz, hogy biztonságérzetet nyújtanak nekik, de véleménye szerint a Mikulásról nem lenne szabad hazudni a gyerekeknek, mivel ez nem szolgálja az alapvető védelmüket, de később komoly bizalmi problémákat eredményezhet.
„A hazugságon alapuló nevelés összefügg a szülők és felnőtt gyerekeik közötti kapcsolat meggyengülésével, valamint más negatív pszichológiai és szociális hatásokkal” – magyarázta Millum, hozzátéve, hogy a kutatások alapján a gyerekek jobban boldogulnak, ha az igazat mondják nekik.
Egy 1994-es tanulmányban 52 olyan gyereket kérdeztek meg, akik már nem hittek a Mikulás létezésében, és akik átlagosan 7 éves koruk körül tudták meg az igazságot. A gyerekek mintegy fele szomorúnak, csalódottnak, vagy becsapottnak érezte magát. Ennek ellenére ötből három gyerek továbbra is boldognak érezte magát.
Egy másik, 30 évvel későbbi vizsgálatban 48, 6 és 15 év közötti gyereket vizsgáltak, akik átlagosan 8 éves korukban tudták meg, hogy a Mikulás nem létezik. Az eredmények hasonlóak voltak – a vizsgált gyerekek majdnem fele negatív érzelmeket élt át, de nagyrészük továbbra is boldognak érezte magát.
Úgy tűnik, nincs egyértelmű jó vagy rossz megoldás, és minden szülőnek magának kell eldöntenie, mi a jobb, ha hisz a gyereke a Mikulásban, vagy sem.
