Az agyvérzés napjainkban sajnos gyakran előfordul, és ami még szomorúbb, hogy nem csak az idős, hanem egyre inkább a fiatal korosztály köreiben is, következményei és lefolyása pedig nem csak a beteget, hanem annak hozzátartozóit is negatívan érintik. Mindezek ellenére azonban vannak módszerek, amelyek megkönnyítik a gyógyulást és a normál életbe való visszatérést.

Miért válik gyakoribbá az agyvérzés a fiatalabb korosztálynál? És hogyan a legkönnyebb a felépülés?

Sok olyan betegség, amelyről mostanig az volt az általános nézet, hogy az idős korral együtt fordul elő, most egyre gyakrabban jelenik meg fiataloknál és középkorúaknál is. Ami aggasztó, hogy néhányuk maradandó károsodással is jár, ami következtében a beteg mások gondozására szorul.

Miért alakul ki az agyvérzés?

Az agyvérzések 22%-áért a pitvarfibrilláció a felelős. Erre a szívritmuszavarra gyakran csak rutinvizsgálaton derül fény, mivel önmagában sokáig nem okoz tünetet. A szívpitvar fibrillációja során nincs ritmusos összehúzódás, a pitvar szabálytalan összehúzódásai remegésre hasonlítanak, ami következtében az egy helyben álló vér apró rögöket képez. Ezek a vérrögök az agyi keringésbe jutva könnyedén okozhatnak érelzáródást, amely végül agyvérzést okoz.

Ilyen esetekben a mortalitás riasztóan magas. A pitvarfibrilláció az egyik leggyakoribb szívritmuszavar, és egyben a második leggyakoribb oka az akut agyvérzéseknek, a magas vérnyomás után. Ezért fontos minden szívritmuszavart – a magas vérnyomással együtt – alaposan kivizsgálni és kezelni.

Az elhízás és az ezzel járó magas koleszterin-szint vagy esetleg cukorbetegség az agyvérzés egy másik oka, ezért a fiatalkori elhízás komoly rizikófaktor erre nézve.

Mitől függ az agyvérzés prognózisa?

Az agyi érkatasztrófa következményei között van a beszédzavar, látáskiesés, szellemi teljesítmény csökkenése, vagy súlyosabb állapotokban a bénulás vagy akár halál. A hemiparézis, vagyis az ellenoldali testfél bénulása szintén gyakori tünet, amely megfelelő és gyors kezelés hiányában a test teljes bénulásához vezethet.

Gyakorlatilag, egy hemiparézises beteg nem tud állni és járni, nem tud önállóan enni, felöltözni vagy tisztálkodni. Egyes esetekben a beszédképtelenség miatt a kommunikáció is korlátozódik a betegnél.

Szerencsére, az agyi történésen átesett betegek egyharmada teljesen felépül, ha az agyvérzést időben felismerik és rögtön kezelésben részesül.

A betegek állapota idővel javul, de a funkciók teljes helyreállása és a felépülés időtartama nagyban függ a rehabilitációs kezeléstől és a család támogatásától is. Ha több, mint két hónap telik el a kezelés megkezdéséig, akkor a felépüléshez szükséges idő megduplázódik.

Az első hónapokban ajánlott a napi 1-2 óra kezelés, egy olyan multidiszciplináris orvosi csapat vezetésével, amelyben neurológus, pszihológus, kenetoterapeuta, fizikoterapeuta és ergoterápiával valamint ortézisekkel foglalkozó személy is részt vesz.

A tesztek döntik el a kezelést

A legmegfelelőbb kezelés felállításához, a klinikai vizsgálatok mellett több felmérést és tesztet használnak.
Az ADL- és IADL-skála a napi (eszközhasználatú) aktivitásokra való képességet méri fel (Instrumental Activities of Daily Living), a FIM-skála a beteg funkcionális függetlenségét méri fel, vagyis, hogy mennyire tud önállóan mozogni (Functional Independence Measure). A FAC-teszt a járóképességet vizsgálja (Functional Ambulancion Categories), az MMSE pedig a kognitív képességeket térképezi fel (Mini-Mental State Examination).

Mindezek mellett mérlegelik a beteg hozzáállását és a gyógyulásba vetett hitét, így állítják fel végül a teljes körű, adott szükségletekhez igazított kezelést. A felépülés pedig együttműködést követel, mind a beteg, a szakemberek, mind pedig a családtagok részéről.

“A rehabilitációs kezelés óriási fontosságú, úgy a beteg, mind pedig a társadalom szempontjából, mert a páciens így visszanyerheti saját autonómiáját s ezzel produktív aktivitási képességét.

A mozgásképtelenség mellett más funkciók is károsodnak: egyensúlyvesztés, koordinációs zavarok, izom- és ízületi fájdalmak, nyelési nehézségek, érzékelési- és kommunikációs zavarok, látászavarok, személyiség- és érzelmi zavarok, kognitív rendellenességek, egészen az olyan súlyos esetekig, mint a demencia.

A kezelés sikeressége nagymértékben függ a beteg által tanúsított együttműködés mértékétől.

A hemiplégiás beteg gyógyítása egy összetett téren kell, hogy működjön, amely személyre szabott, ez pedig az intenzív terápián kezdődik és egy rehabilitációs központban, illetve otthon folytatódik.”

– mondja dr. Cristina China rehabilitációs szakorvos.

Ha érdekelnek további cikkeink, csatlakozz a Filantropikusok csoportunkhoz! , vagy kövess minket a Pinteresten, vagy iratkozz fel a hírlevelünkre.