Az ókori egyiptomiak penészes kenyeret helyeztek az elfertőződött sebekre és vágásokra, ezzel a módszerrel kezelték a betegeket, és évezredeken keresztül senki sem értette, hogy miért tették ezt.
Alexander Fleming nevű skót kutató csak 1928-ban értette meg az egyiptomiak titkát, majd felfedezte a penicillint, az egyik leghatékonyabb antibiotikumot az emberi testet veszélyeztető baktériumok ellen.
A kenyér penészedésekor a Penicillium nevű gomba számára kedvező környezet alakul ki. A penicillin a Penicilliumból származik, amely ma már egy világszerte ismert antibiotikum.
Az egyiptomiak egy speciális rituálé részeként több ezer évvel ezelőtt használták ezt a gyógymódot fertőzött sebek és nyílt vágások kezelésére. Úgy vélték, hogy ily módon befolyásolni tudják a betegségért és szenvedésért felelős isteneket. Ha a beteg meggyógyult, az azt jelentette, hogy az az isteni közbenjárás segítségével történt.
Ma már tudjuk, hogy ez az ősi gyógymód egy komplex kémiai folyamat eredménye, a penicillint tabletták formájában juttatjuk a szervezetbe.
Kapcsolatot vélt felfedezni Fleming a penész és a baktériumok között
Az első világháború ideje alatt Fleming észrevette, hogy a katonák sebeit nem fertőtlenítették megfelelően, és ennek következtében nagyobb probléma alakult ki, mint maga a seb. Olyan fertőtlenítőszert kellett felfedezni, amely nem gyengíti a beteg immunrendszerét.
Fleming 1928-ban a londoni St. Mary kórházban vette észre, hogy a Staphylococcus tenyészetébe került kékes-zöldes penész szennyeződés körül a baktériumok nem növekednek.
Alexander Fleming arra a következtetésre jutott, hogy a penész olyan anyagot bocsát ki, amely gátolja a baktériumok növekedését, és elpusztítja azokat. A penészt tiszta kultúrában is kitenyésztette, és felfedezte, hogy a Penicillium családba tartozó fajról van szó. Ezt követően ezt a folyamatot alaposan tanulmányozták, végül szintetizálták a penicillint, amelyet az orvosok manapság a fertőzések kezelésére használnak.
