Mindannyian tudjuk, hogyan is szól a hangunk, nem igaz? Végül is minden egyes percben halljuk, amikor megszólalunk. Mégis, amikor felvételről játsszuk vissza, teljesen földönkívülien hat. És ez épp elég, hogy az emberek egy részét, akiket foglalkoztat ez a dolog, idegesítsen. Járjunk utána, hogy miért is hangzik másképp a saját hangunk, ha máshonnan halljuk.
A rezgések útjai
Amikor beszélünk a hangunkat a gégében található hangszálak vibrálása, rezgése okozza. Ezeket a hangrezgéseket a levegő továbbítja azon személy dobhártyája felé, aki hallgat bennünket. A dobhártyát megrezegtetve ezek a hullámok elektromos impulzusokat keltenek a középfülben, amik a hallóidegek segítségével eljutnak az agyhoz.
De akkor, amikor saját magunkat halljuk beszélni ezek a rezgések egy sokkal közvetlenebb úton jutnak el a középfülig. Ezeket a rezgéseket a koponya fogja továbbítani, beleértve a csontokat és a lágyabb részeket is. Ezen sűrűbb szerkezetek rezgésénél fogva az alacsonyabb frekvenciájú hullámok felfokozódnak, így egy sokkal mélyebb hang érzetét keltik a középfülben. Ezért van az, hogy amikor ezt az agyunk felfogja, a hangunk sokkal teltebbnek és mélyebbnek tűnik, mint az eredeti hang, ami a gégénkből származik.
Ez mennyire normális?
Sajnálatos módon ez, a közvetlen úton való hangterjedés nincs, amikor felvételről hallgatjuk vissza a hangunkat, mert a levegőben való terjedés lép életbe, ahol nincs ami felerősítse a mélyebb frekvenciákat – ez vezet ahhoz a „szörnyű” hanghoz, amit végül hallunk.
Habár elég furcsának tűnik, de nem csak velünk van ez. Amikor másokat hallgatunk beszélgetni, ők is éppen úgy érzik, hogy a hangjuk mélyebben szól, mint amilyen valójában. Meg kell barátkoznunk, hogy az a hang, amit a felvételről hallunk, az az a hang, amit mindenki más is hall akárhányszor beszélgetünk.
Ez teljesen normális jelenség, ezért ne utáld a saját hangod, mert nem olyan rossz, mint ahogyan azt képzeled.
