Egyszer egy fiatalember felkeresett egy bölcset, és azt mondta neki:
„Eljöttem tanácsot kérni tőled, mivel az értéktelenség érzése gyötör, és már nem kívánok tovább élni. Mindenki azt mondja nekem, hogy kudarcot vallottam és csődöt mondtam. Kérlek, Mester, segíts rajtam!”
A bölcs rápillantott a fiatalemberre, majd gyorsan válaszolt: „Bocsáss meg, de rendkívül elfoglalt vagyok, nem tudok rajtad segíteni. Van egy különösen sürgős eset, ahol meg kell jelennem, hogy…”– itt viszont félbehagyta mondanivalóját egy pillanatra, elgondolkodott, majd hozzátette: „De ha segítesz nekem, akkor boldogan visszafizetem a szívességet.”
„Hát persze, Mester!” – mormogta a fiatal, keserűen megállapítva, hogy aggodalmait ezúttal sem vették komolyan. „Rendben” – mondta a bölcs, és egy gyönyörű drágakővel ellátott apró gyűrűt húzott le az ujjáról.
„Vedd a lovamat, és menj ki a piactérre. Sürgősen el kell adnom ezt a gyűrűt, azért, hogy kifizethessem egyik tartozásom. Próbálj meg tisztességes összeget kapni érte, és semmiképp ne érd be kevesebbel, mint egy aranyérmével! Eredj, és igyekezz minél hamarabb visszajönni.”
A fiatalember elvette a gyűrűt, majd elvágtatott. Amikor a piacra ért, megmutatta a gyűrűt a különböző kereskedőknek, akik először alaposan megvizsgálták és szemügyre vették. Amikor meghallották, hogy csak aranyért cserében szerezhető meg, azonnal elvesztették érdeklődésüket.
Néhány kereskedő nyíltan kinevette a fiút, míg mások egyszerűen tovább mentek. Egyetlen idős kereskedő vette a fáradságot, hogy elmagyarázza a fiatalembernek, hogy egy arany érem bizony túl magas ár ezért az ékszerért, és hogy valószínűbb, hogy rezet, vagy legjobb esetben ezüstöt fognak ajánlani a gyűrűért.
Amikor meghallotta ezeket a szavakat, a fiú felháborodott, mivel eszébe jutottak a bölcs szavai: semmit ne fogadjon el cserébe, csakis aranyat. Miután már az egész vásárt feljárta, több száz ember között érdeklődő után keresgélve, felült a nyeregbe és elvágtatott.
Rendkívül lehangoltnak érezte magát ezután a kudarc után, de visszatért a bölcs emberhez. „Mester, nem tudtam teljesíteni a küldetést. Legjobb esetben néhány ezüst érmét adtak volna a gyűrűért cserébe, de te azt mondtad semmiképp ne érjem be kevesebbel, mint arannyal. A kereskedők viszont elmondták, hogy ez a gyűrű nem ér annyit.”
“Ez egy nagyon fontos tanulság, fiam” – mondta a bölcs. ”Mielőtt megpróbálsz eladni egy gyűrűt, nem ártana megállapítani az értékét. Ki lenne erre alkalmasabb, mint az ékszerész? Menj el hozzá, és kérd ki a véleményét. De semmiképp ne add el neki, bármi is lenne az ajánlata! Inkább gyere egyenesen vissza hozzám.”
A fiatalember újra nyeregbe ült, és elhajtott az ékszerészhez. Az utóbbi hosszasan végig vizsgálgatta a gyűrűt egy nagyító segítségével, aztán megmérte egy apró mérlegen. Végül visszaadta a fiúnak, és azt mondta: „Mondd meg a Mesternek, hogy most csak 58 aranyat tudok adni érte. De ha beleegyezik, hogy nekem adja, megveszem 70 aranyért.”
“70 arany?!” – kiáltott fel a fiú, majd felnevetett, megköszönte az ékszerésznek, és gyorsan visszasietett a bölcs emberhez. Amikor a bölcs végighallgatta a lelkes fiatal történetét, így szólt: „Tartsd észben, fiam, olyan vagy te is, akárcsak ez a gyűrű. Értékes és egyedi! Csak egy valódi szakember tudja felmérni az igazi értékedet. Miért vesztegeted az idődet a piacon bólyongva, és holmi vén bolond véleményével törődve?”
