Ha nagymama, netán nagypapa vagy, és a hétvégén nálad alszanak az unokáid, akkor ezt a történetet mindenképp meséld el nekik, mielőtt elaludnának.
Mese a szeretetről!
Volt egy mezei nyúl és annak volt egy fia. Egyik este, a mező közepén lévő nagy bokor aljában, ahol az üregük is volt, a mama nyuszi és a kis nyuszi lefekvéshez készülődött. Szépen elhelyezkedtek, mikor a kis nyuszi megszólalt.
– Tudod, hogy mennyire szeretlek téged, mama?
– Nem tudom, kicsim, mondd el! – biztatta az anyukája.
– Annyira szeretlek, mint a friss répát a mezőn – mondta.
– Én meg annyira, mint az összes répát, amit csak el tudsz képzelni – felelte a mama.
A kis nyúl pár másodpercig gondolkodott, majd így folytatta.
– Én annyira szeretlek, mint a búzaszem a májusi záport.
– Én meg annyira, mint az a sok milliárd búzaszem, együttvéve, a májusi záport.
A kis nyúl szíve ellágyult, majd arra próbált összpontosítani, hogy milyen példát hozhat fel még a szeretete kifejezésére. Felnézett az égre, ahol a Hold mosolygott rá, majd ezt mondta.
– Mama, én annyira szeretlek, mint ide a Hold!
A mama szíve is ellágyult, majd így szólt.
– Én meg annyira drágám, mint ide a Hold, és vissza.
Így merültek álomba mindketten, puhán, szívükbe szeretettel.