Hayden Panettiere, aki vasárnap, mindössze 36 évesen hunyt el, egész életében a gyerekcsillag imázsától próbált szabadulni – kétségbeesetten, ám sikertelenül. A szélesen mosolygó, angyali arcú színésznő mögött valójában komoly küzdelmek húzódtak.
A „Hősök” (Heroes) sztárja szinte teljes életét reflektorfényben töltötte: már 11 hónaposan kamera elé állították, öt éves koráig pedig ötven reklámban is szerepelt életrajza szerint. A síró jeleneteknél a legmélyebb félelmeit hívta elő magában, a felnőttek pedig lelkesen dicsérték, milyen meggyőzően játszik. Azok, akiknek védeniük kellett volna, gyakran ők okoztak neki csalódást – 18 évesen egy házibulin egy meg nem nevezett NBC-vezető szájon csókolta.
A Wall Street Journal beszámolója szerint a képernyőn erős, mindent legyőző nőt alakított, a valóságban azonban gyerekkora kihasználtsága és a gyerekcsillag-lét terhei mélyen megviselték.
Kamera előtt már 11 hónaposan
Édesanyja már 11 hónapos korában forgatni vitte. Évekkel később, a sors iróniájaként, éppen ő veszítette el lánya felügyeleti jogát.
Májusban megjelent memoárjában Panettiere úgy írta le, hogy már egészen kicsi korától kezdve szinte természetfeletti képessége volt az érzelmek kamera előtti közvetítésére, ami gyorsan elmosta a határt valóság és színészet között. Elmondása szerint egy idő után szinte immunissá vált a kisebb szomorúságokra, és minden alkalommal magasabbra kellett tennie a lécet, hogy ugyanazt az érzelmi hatást elérje.
Amikor a színészet és a valós élet összemosódott
Egy viharos évtized után – amely alatt súlyos szülés utáni depresszióval, alkohol- és Klonopin-függőséggel küzdött, 2018-ban lemondott lánya felügyeleti jogáról (a kislány édesapjával, Vlagyimir Klicskóval Ukrajnába költözött), és többször is elvonókúrára vonult –, az idei memoárral úgy tűnt, végre kézbe vette az életét a kétszeres Golden Globe-jelölt színésznő.
Könyvében, a „This Is Me: A Reckoning” címűben arról írt, hogy gyerekként akkor kapott pozitív figyelmet a felnőttektől, amikor színészként kudarcot vallott, megbetegedett, sikoltozott vagy sírt – és hogy a valóság és a képzelet idővel összeolvadt legmélyebb, szégyennel és traumával teli emlékeiben. Azt is felvetette, hogy talán öntudatlanul saját magának okozott traumákat, mert megtanulta azt hinni, hogy azok jót tesznek neki.
Panettiere az évek során olyan sorozatokkal vált közkedveltté, mint a „Hősök” és a „Nashville” – utóbbi két Golden Globe-jelölést is hozott neki –, sokak szerint azonban Hollywood sosem aknázta ki igazán azt a képességét, hogy egyszerre sugározzon erőt és sebezhetőséget.
A „Hősök” forgatókönyvírója, Bryan Fuller Instagramon búcsúzott a színésznőtől, kiemelve, hogy Panettiere korához képest rendkívül érett volt, és számos élettapasztalata letörölhetetlen nyomot hagyott benne íróként és történetmesélőként.
A siker, amelynek ára volt
Panettiere könyve most, halála után tár elénk egy gyerek- és kamaszkort, amelyet a szórakoztatóipar könyörtelen tekintete kísért végig. Ahogy ő maga is megírta: a gyerekkori hírnév megalapozta a későbbi nehéz életét – a szakma elvárásai túlzottan bizalmassá tették másokkal szemben, és megtanították arra, hogy elfogadja a fájdalmat.
A New York állambeli Palisadesben született Panettiere pályája akkor indult, amikor édesanyja, a szintén színésznő Lesley Vogel már csecsemőkorától kezdve modellcastingokra vitte. Édesanyja szigorú volt: a lány elmondása szerint az érzelmei motiválták, de aztán ellene fordultak és megbénították – állandóan attól rettegett, mit gondolnak majd róla mások, és mit szól majd az anyja, ha hibázik.
Több reklám és kisebb szerep után olyan sorozatokban tűnt fel, mint az „One Life to Live” és a „Guiding Light”, igazán azonban tíz évesen, a 2000-es „Remember the Titans” című filmben lett feltűnő, ahol Denzel Washington oldalán játszott. A film rendezője, Boaz Yakin szerint a fiatal színészek mind tartottak Washingtontól, csak Panettiere nem – rendkívül magabiztos és profi kislány volt.
„Boldogságpirulák”, függőség és elvonókúrák
Karrierje 2006-ban lendült igazán fel, amikor eljátszotta a sebezhetetlen pomponlány, Claire Bennet szerepét a „Hősök”-ben, amely hamar hatalmas sikert hozott az NBC-nek.
Panettiere elmondása szerint körülbelül 16 éves volt, amikor a sorozat népszerűsítése idején stábja egy úgynevezett „boldogságpirulát” adott neki, hogy koncentráltabb maradjon – a szer minden bizonnyal amfetamin alapú volt, és ez indította el a gyógyszerektől való függőség felé vezető úton.
Az azt követő években többször is elvonókúrára került. 2020-ban egy orvos azt mondta neki, hogy ha nem hagyja abba az ivást, öt éven belül meghal.
A „Hősök” sikere kamaszkorában a bulvársajtó célpontjává tette: elmesélte, hogy egy tabloid egyszer a combjáról készült fotót a „narancsbőr” szóval együtt közölte.
A hírnév egyben az iparág ragadozóinak célpontjává is tette. 2008-ban egy NBC-vezető – akit könyvében csak az egyik „nagyfőnökeként” említett – szájon csókolta. Először nevetve intézte el az esetet, később akkori párja, Milo Ventimiglia színész mondta neki, hogy a gesztus teljesen helytelen volt.
Egy másik, a memoárban leírt eset egy jachtparti köré épül, amikor Panettiere 19 éves volt. Egy meg nem nevezett színésznő barátnője rábeszélte, hogy feküdjön ágyba egy harmincas éveiben járó, híres brit énekessel. A lány elmondása szerint be is feküdt az ágyba, de mielőtt bármi történt volna, elment – zavarban volt, de egész életében azt hitte, mások jót akarnak neki, és annyira megszokta, hogy mások „menedzselik”, hogy már a saját megérzéseiben sem bízott.
