A Svalbard-szigetcsoport az Északi-sarktól mindössze 1287 km-re található, itt fekszik a világ legészakibb városa, Longyearbyen, ahol egy igen szokatlan íratlan törvény uralkodik, mégpedig az, hogy tilos meghalni!
Az Északi-sarki, régen szénbányászattal foglalkozó város lakói az év négy hónapjában egyáltalán nem látnak napfényt, nagyon sok a jegesmedve, de még így is 2368 ember választotta otthonának. A járvány előtt, amikor még nem voltak korlátozások, évente 65 ezer turista kereste fel a különleges helyet.
A várost 1906-ban egy amerikai férfi, John Munro Longyer alapította, akkoriban még Longyear Citynek hívták, de tíz év múlva Longyear eladta egy norvég szénvállalatnak, és akkor a neve is megváltozott.
Évtizedeken keresztül a város a vállalat városa volt, az egyetlen célja a szénbányászat fenntartása volt, és, hogy legyen ahol lakjanak az alkalmazottak és családtagjaik. Jelenleg a volt bányászcsaládokon kívül rendkívül sokszínű közösségnek ad otthont a város. A bevándorlás egyedi szabályokhoz kötött, a jelenlegi lakosság 2368 fő, és közel 50 nemzetiségből áll.
Egy fura, íratlan törvény szerint Longyearbyen tilos meghalni. Aki megbetegedik, azt Norvégia egy másik területére küldik el, csak azért, hogy ne itt haljon meg. A városban ugyan van egy kis kórház, de nincs felkészülve a súlyos esetek ellátására. A város lakói egy másik címmel is kell rendelkezzenek, amit a hatóságok számonkérnek, hiszen ide szállítják őket, ha megöregszenek, és kiszolgáltatott állapotba kerülnek.
Mi az oka ennek a fura szokásnak?
A Svalbard-szigetcsoporton olyan hideg van, hogy a holttestek soha nem bomlanának le, a februári átlaghőmérséklet -17 fok, de olyan is akad, amikor inkább -40 alatti hőmérsékletet mutat a hőmérő. A nyári időszakban is csak 5-7 fokkal melegszik fel az idő a télihez képest.
A hatóságok 1950-ben tiltották be “a halált” a városban, amikor felfedezték, hogy a méretes hópáncél alatt az eltemetett testek egyszerűen nem bomlanak le. A temetőben jelenleg 70 ember van eltemetve, kis fehér keresztek jelzik az emlékhelyet. A hamvasztás ugyan megengedett lenne, de kevesen veszik igénybe ezt a lehetőséget.
Egy 1998-as tanulmány szerint a helyi temetőben található testekből még mindig kimutatható volt az 1918-as influenza járvány, amelynek következtében 40 millió embert halt meg. Ez a felfedezés megkönnyítette a kutatók munkáját a betegség tanulmányozásával kapcsolatban.
A helyi törvények szerint az élővilág megőrzése érdekében macskák sem lakhatnak a városban, szabályozva vannak az alkoholfogyasztási szokások, és a jegesmedvék miatt mindenkinek kell legyen puskája.
Fotó: Wikimedia Commons
