Guo Shijun egy fiatal egyetemista, akinek korán kellett szembesülnie számos hihetetlen nehézséggel. Amikor Shijun még kisgyerek volt édesanyja súlyos agyhártyagyulladást kapott, amely következtében értelmi fogyatékosságban szenved.
Édesapja egy munkabaleset során lebénult. A fiatal fiúnak nem volt más választása, neki kellett gondoznia sérült édesapját, mivel az anyja nem volt képes erre. Annak ellenére, hogy Guo Shijun minden napját azzal töltötte, hogy beteg szüleit gondozta nem adta fel álmait és szorgosan tanult.
Kitartásának és hitének köszönhetően felvették az egyik legjobb egyetemre. Döntenie kellett, hogy feladja a tanulmányait, és tovább gondozza lebénult édesapját, vagy elhagyja a családját és folytatja a tanulmányait az egyetemen. Sok ember számára nehéz döntés lenne ez. Shijun azonban nem akarta sem családját cserbenhagyni, sem álmait feladni, így nagy elhatározásra jutott. Végig küzd mindkettőért.
Hogy a látszólag patthelyzetet meg tudja oldani meggyőzte az egyetem vezetőit, hogy édesapját a kollégiumi szobájába vigye, és ott ápolhassa. Segítséggel beszerzett egy speciális mozgássérültek számára kialakított ágyat és a kollégiumi szobába vitte és saját ágya mellé tette. Miközben Ő édesapját ápolta a nagyszülők viselik gondját az édesanyjának.
Guo Shijun a tandíjat, amely megközelítőleg 3400 $, a család, rokonok és barátok által fizeti, de jó tanulmányai és helyzete miatt sikeresen megpályázott egy ösztöndíjat, hogy fedezhesse a költségeket. Elmondása szerint nem bánja a kemény munka egy percét sem, és annak ellenére, hogy tudja, hogy az élet nem könnyű, arra tanít, hogy érdemes küzdeni és mindig van remény.
