Valóságos középkori mesekastélyt épített magának a 37 éves, Beszterce megyei Gavrilă Leonte Gavrilaş. A borgóprundi férfinak egyedül a testvére segített megépíteni a kastélyt, amelynek csodájára járnak a környékbeliek.
» Ha igazán elégedett akarsz lenni az életben, mondj búcsút ennek a 11 viselkedésnek
» A nő talált egy üzenetet a férje zsebében a férfi temetésén, ami megváltoztatta az életét
» A híres orvos figyelmeztet: „Minden ember, akinek rossz gondolatai vannak, fizetni fog. A gyűlölet a lét rákja”
» A nő arra kéri felnőtt lányát, hogy fizesse a lakbér és a számlák felét – a lánya frappáns választ adott
Gavrilă hét éve űzi a fazekasságot, előtte modellezéssel a faszobrászattal foglalkozott. Annak ellenére, hogy nincsen szakképesítése, gyerekkora óta a művészetek megszállottja. Jó értelemben vett megszállottságát mi sem mutatja jobban, hogy számtalan alkalommal nekirugaszkodott a fazekasság műhelytitkainak elsajátításához. Sok kudarccal végződő próbálkozás után aztán tökéletesre sikerült a töltött káposzta főzéséhez használt cserépfazék.
Az újonnan elkészült kastélyt hét éve álmodta meg, és rögtön le is rajzolta. Nem telt el úgy nap, hogy ne képzelte volna el a majdani falakat, hisz elmondása szerint mindig is lenyűgözte a középkor világa. Elképzelését, a megvalósításba vetett hitét soha nem adta fel, még akkor sem, amikor közeli barátai is kételkedni kezdtek, hogy sikerült megépíteni a várkastélyt.
„Amikor először lerajzoltam, már késznek is láttam. Minden építési szakaszt végiggondoltam, majd munkához láttam. Elkészítettem a tervet, tudtam, hol végződik a torony. Nem jelentett akadályt az sem, hogy hiányzott egy bizonyos pénzösszeg. Csak egyetlen dologra figyeltem, hogy szorgalmas legyek, és minden olyan alapanyagot felhasználjak, amit mások eldobtak. Rendkívüli akarat munkált bennem, minden nap hajnali 4 órakor keltem, és éjszaka fejeztem be a tevékenységet” – magyarázta a férfi, akinek a testvére segített az építkezésben.
A kastély valamennyi eleme kőből és fából készült, minden munkálatot saját kezűleg végeztek. A fazekasnak fogalmas sincs mekkora összeget fektetett be, mivel az építőanyagok nagy része a természetből származik, vagy jóakarók adományozták.
„Én és a testvérem a fantáziánkat használtuk. Vannak elemek, amelyeket nem mi találtunk fel, mint például a gótikus ablakok” – mondta Gavrilă.
A kastély emeletén öt hálószoba található, egy nappali van a földszinten, ahol a fürdő, a konyha és egy fazekasműhely is helyet kapott. A kastély köveit a közeli erdőből, szekereken hozták, akárcsak évszázadokkal ezelőtt, és egyáltalán nem munkálták meg. Élő fát nem vágtak ki, hanem régi házak gerendáit, és egyéb alkotóelemeit használták.
Az építkezés hét évig tartott, de a férfi elmondása szerint sosem szabott magának határidőt a befejezésre, mivel időt kell adni egy ilyen autentikus elgondolás szárba szökkenésének. A különböző eljárásokat menet közben sajátították el, és a felmerülő problémák egyáltalán nem szegték az építők kedvét, ellenkezőleg, még jobban motiválták. A legnagyobb nehézséget a vízhiány jelentette, az első évben a vizet vedrekkel hozták, közel egy kilométer távolságból.
A férfi szerint a kastély különböző fazekassági workshopoknak adhatna otthont, de reményei szerint turistacsalogató látványosság is válhat belőle. A kastély teljesen kész van, csupán a bútorzat elkészítése van hátra. Gavrilă és családja ezt követően fog beköltözni a kastélyba, amelybe még nincs elektromos áram.
