Egy diktatórikus hatalommal rendelkező vezető bármire képes, ha valamit a fejébe vesz, azt meg is valósítja, kerüljön bármibe is. Észak-Koreában színészeket raboltak el csak azért, hogy újjáélesszék és felfuttassák az addig nem túl fényes filmipart.
A dél-koreai rendezőt és feleségét a Phenjan-i rendszer emberei rabolták el, a jelenlegi észak-koreai elnök néhai apja, Kim Dzson Il parancsára, és 8 évig tartották fogságban Észak-Koreában, hogy a legsikeresebb filmekben szerepeljenek.
Kim-Dzsong Il megszállottan rajongott a filmekért, imádta a hollywoodi sikerfilmeket, és mindent megtett azért, hogy Észak-Korea filmipara is fellendüljön. Kedvenc színésznője Elizabeth Taylor volt, és imádta a James Bond-filmeket.
A diktátor nagyon irigyelte a déli szomszédainak filmsikereit. Az 1960-as évek a dél-koreai filmiparban igazi aranykorszaknak számítottak, számos jelölést és díjat kaptak különböző nemzetközi fesztiválokon. Tulajdonképpen ez a töretlen siker vezetett ahhoz az “ördögi tervhez”, amelyet az észak-koreai diktátor nem csak kitalált, de véghez is vitt.
Azért raboltatott el híres színészeket, hogy Észak-Koreában is fellendüljön a filmipar!
A híres színésznő, Choi Eun-hee és Shin Shang színész-rendező olyanok voltak Észak-Koreában, mint Brad Pitt és Angelina Jolie. A színésznő karrierje 1977-ben hanyatlásnak indult, és férjével külön utakon indultak tovább, azonban mindvégig jó viszonyban maradtak. A színésznő egy éven belül különleges ajánlatot kapott, és bele is egyezett, hogy Hong-Kongba utazzon azért, hogy találkozhasson a titokzatos rendezővel.
Az igazság azonban az volt, hogy egy orosz férfival kellett találkoznia, aki a Phenjan rezsim embere volt. A színésznőt egy buliba hívták, ahol benyugtatozták és elrabolták. Amikor magához tért, már Észak-Korea fennhatósága alatt hajózott. Volt férje, Shin, miután megtudta, hogy mi történt, úgy döntött, hogy Észak-Koreába megy, hogy kiszabadítsa a színésznőt. Azonban a dolog nem úgy sült el, ahogy elképzelte, sőt mi több, őt is elrabolták.
“Valaki egy zsákot húzott a fejemre, és nem láttam semmit. Alig kaptam levegőt” – árulta el később a férfi.
Shin menekülni próbált, azonban, mivel nem akart együttműködni a kommunista rendszerrel 4 évig volt egy menekülttábor foglya.
Évek múlva a két színész rájött, hogy az egyetlen járható út az, ha engedelmeskednek a diktátor parancsának. Kim Dzsong Il meglehetősen engedékeny volt, és némileg feladta a kommunista nézeteit, azt is megengedte, hogy könnyed, humoros filmeket, vígjátékokat alkossanak.
8 év fogság és együttműködés után teljesen elnyerték a diktátor bizalmát, aki így megengedte nekik, hogy részt vegyenek egy Bécsben rendezett nemzetközi filmfesztiválon. Az amerikai nagykövetségre mentek, menedékjogot kaptak, végül így tudtak végleg megszabadulni az észak-koreai rezsim nyomása alól.
