A 20 éves Audrey Fontaine úgy gondolta, hogy az élete romokban hever, de amikor kapott egy második esélyt, helyrehozta az életét. Örömmel adta örökbe a fiát egy házaspárnak, mert úgy gondolta, ez Isten terve.
Audrey Fontaine 20 éves volt, amikor rájött, hogy terhes. A fiatal nő akkoriban egy autóban élt, nem volt kapcsolata a családjával, és nem volt senkije.
Bár közeli rokonai és barátai nem éltek messze, nem volt velük jó viszonyban, és tartotta tőlük a távolságot.
Amikor rájött, hogy terhes, nem volt állása, és először az abortuszt fontolgatta. Később azonban megváltoztatta a döntését, miután egy szülőotthonban élt.
Fontaine felvette a kapcsolatot egy örökbefogadási szolgálattal, amely segített otthont találni a babának. Szerencsére a nő a szülés után újraértékelte Istennel és családjával való kapcsolatát.
A fiatal nő mélypontra jutott
Fontaine élete gyökeresen megváltozott, miután teherbe esett. Eleinte még az autójában élt, és senki nem volt, aki támogassa. Sem a családja, sem a baba apja nem akarta látni őt.
Megszakította a kapcsolatot a rokonaival, és amikor megosztotta a hírt a gyerek apjával, végül a rendőrök zavarták el őt.
Ez összetörte a szívét, és a terhesség megszakítását fontolgatta. De, miközben az első klinikai vizsgálat után összegömbölyödve feküdt az autóban, megfogalmazódott benne a nyílt örökbefogadás lehetőségének gondolata.
„Azonnal beírtam a Google keresőbe, rákattintottam az első felbukkanó hirdetésre, és felhívtam a megadott telefonszámot. Két csengetés után egy kedves nő vette fel, aztán átadta a telefont a fiának” – mesélte Fontaine.
„Hosszú idő óta először éreztem magam reménytelinek, miután elmagyarázta, hogyan működik az örökbefogadás. Tudtam, hogy Isten azt akarja, hogy ezt az utat válasszam, de nem voltam benne biztos” – tette hozzá.
Az örökbefogadáshoz vezető út
Audrey nehezen tudott elindulni ezen az úton, annak ellenére, hogy úgy gondolta, Isten akarta, hogy így történjen. Nem sokkal később azonban kibékült egy rokonával, és nála töltött néhány napot.
Fontaine a nagy-nagynénikéje otthonában szállt meg, és ott tartózkodása alatt mindenkitől sok támogatást kapott. Ennek ellenére a fiatal nő még mindig azon gondolkodott, hogy elveteti a gyereket.
Végül összeszedte a bátorságát, és felkeresett egy ápolónőt, aki meggyőzte őt, hogy tartsa meg a babát, és szállást ajánlott neki.
Fontaine-t ezután egy kismamákat befogadó otthonban helyezték el, de később elküldték onnan, mert udvariatlanul viselkedett. A szülőotthonban való tartózkodása alatt az apja azt tanácsolta neki, hogy mondjon le a gyerekről.
A fiatal nő végül beszélt egy ügyvéddel, aki elküldte neki a potenciális szülők adatait. Az egyik pár felkeltette az érdeklődését, mert megígérték, hogy kapcsolatban maradnak vele, és őszinte együttérzést mutattak.
Elválaszthatatlan kötelék
Fontaine hamarosan kapcsolatba lépett az általa választott párral, és számos telefonhívás és látogatás után összebarátkoztak. A baba a tervezettnél két nappal korábban érkezett, de a vér szerinti édesanya, a rokonok és az örökbefogadó szülők egyaránt készen álltak a fogadására.
Egy évvel a kisfiú születése után Fontaine még mindig szoros kapcsolatban állt az örökbefogadó családdal, és folyamatosan tájékoztatták őt a gyerek fejlődéséről. „Ez az út sokat megtanított nekem az erőről és az áldozatkészségről. A szeretet alkot egy családot, és ez a legnagyobb igazság, amit ismerek. Szülőanya vagyok, és az örökbeadás a szeretet bátor formája” – mondta.
