Mind tudjuk, hogy a hozzánk legközelebb álló emberek azok, akik a legnagyobb fájdalmat tudják okozni nekünk. Ők ismerik az erősségeinket, de a gyengeségeinket, a titkainkat is, és ha kicsi a távolság köztünk, ők azok, akik elsőként értesülnek a legfrissebb hírekről rólunk. És ez természetes, hiszen a szeretteinkkel mindent meg akarunk osztani, nem igaz? De vannak esetek, amikor a szeretet bizony megbánthat.
Amikor közel engedünk valakit magunkhoz, teljes bizalmat szavazunk neki. És ez a kötelék megakadályoz bennünket abban, hogy mást is feltételezzünk róla a jón kívül.
Egyes embereknek viszont más lehet az érdeklődési köre, más lehet a természete, mint amit mi látni véltünk benne, ezért érdemes olykor elgondolkodni, hogy nem lenne-e jobb, ha kizárnánk őt a társasági körünkből, ha inkább lemondanánk róla, mint (esetleg folyamatosan) megbántódni miatta.
Még akkor is, ha többször megégettük magunkat valakivel, általában hajlamosak vagyunk megbocsájtani, és továbbra is a jót feltételezni arról a személyről, akiről egyszerűen nem tudjuk elhinni, hogy rosszat akarna nekünk. De olykor be kell látnunk: a körülöttünk lévő világ nem mindig olyan, amilyennek mi látni szeretnénk – mindannyian követhetünk el hibákat, de más, ha valaki szándékosan teszi.
Íme egy történet, ami segít kideríteni, hogy vannak-e a környezetedben olyan emberek, akik csak ki akarnak használni téged:
A farkas és a juhnyáj
Egy farkas gyakran járt a falu közelében juhokat lakmározni. Sok gondot okozott a falubelieknek, de olyan ravaszul és ügyesen viselkedett, hogy nem tudták elkapni, és a juhokat sem tudták megvédeni tőle.
Egyszer csak nem jött többé a faluba. A helyiek fellélegeztek, a falu papja pedig elhatározta, hogy kideríti, mi történt a farkassal. El is indult, hogy megkeresse a farkast az erdőben, sok órás bolyongás után egy tisztásra ért, ahol észrevette a farkast, amint sír. A pap megkérdezte tőle:
– Miért sírsz, farkas, és hogyhogy nem jöttél megenni a bárányainkat?
– A lelkiismeretem gyötör – feleli a farkas. – Nem tudom ezt tovább csinálni. Rájöttem, hogy hibáztam, és meg akarok változni, jó útra akarok térni. És mivel te magad is eljöttél hozzám, ezért szeretném megkérdezni tőled: akarsz-e imádkozni értem, hogy tényleg visszatérhessek a helyes útra.
Amikor a pap és a farkas megérkeztek a templomba, a pap imádkozni kezdett. Komolyan fohászkodott érte, mert a farkas az ő juhaiból is evett. A farkas pedig unalmában az ablakon bámészkodott, mert a prédikáció és az ima túl fárasztónak tűnt neki. És ahogy nézelődött, megakadt a szeme egy olajfestményen: pásztorok vezetik haza a juhokat.
Ránézve a farkas azonnal ugyanazt az éhséget érezte, és ellentétben az ígéreteivel és szándékaival, nem bírta elviselni, ezért a papra morgott:
– Fejezzük be minél hamarabb az imát, különben vacsora nélkül maradok!
Ez a gonoszság egyik legfőbb jele: amikor valaki megígéri, hogy abbahagy valamit, biztosít arról, hogy meg fog változni, és a végén még tovább megy, hogy megint szenvedjünk miatta.
Ha még mindig érdemes egy ilyen embert magad körül tartani – ez az, amit neked magadnak kell eldöntened, mert mindenféle helyzet előfordulhat. Ez a példabeszéd azonban arról is szól, hogy milyen gyenge lehet az ember…
