Az ascension101.com oldalon jelent meg először Inelia Benz gyakorlati útmutatója a félelem legyőzését illetően, és azóta ezek a módszerek nagy népszerűségre tettek szert. A gyakorlatokat bármikor elvégezhetjük, mikor eluralkodik rajtunk a félelem, így hát vágjunk bele, tanuljuk meg, hogy küzdhetjük le ezt a bénító negatív érzést.
Bármikor nekifoghatunk a félelem-űző gyakorlatoknak, annyiszor végezzük el, ahányszor szükségét érezzük. A legjobb, ha a gyakorlatokat egy csendes helyiségben végezzük, ezt megelőzően írjuk le egy lapra, hogy mitől félünk, készítsünk listát.
Helyezkedjünk el kényelmesen, egyenesítsük ki a hátunkat, hunyjuk le a szemünket. Lélegezzünk mélyet, lassan, majd amilyen gyorsan csak tudjuk, fújjuk ki a levegőt.
Ismételjük meg: szívjuk be lassan, mélyen a levegőt, majd gyorsan fújjuk ki. És mégegyszer. Találjuk meg a saját ritmusunkat.
Keressük meg a félelem okát, ebben segít a lista, amire leírtuk, hogy mitől rettegünk, majd azonosítsuk azon testrészünket, ahol a félelem nyomot hagy, ahol érezzük, hogy jelen van.
Ha megtaláltuk, hogy melyik testrészünkre hat a félelem, egyenesen nézzünk arra a helyre.
Ne elemezzünk, csak nézzünk arra az adott helyre.
Engedjük, hogy ott legyen.
Engedjük, hogy létezzen.
Engedjük, hogy nőjön.
Ez kellemetlen érzéssel jár, olyan mintha egy csomó, egy dudor feszítene, fájna azon a ponton. Ezt a félelem váltja ki.
Nézzük továbbra is azt a pontot. Figyeljük meg.
Érezzük.
Majd mondjuk ki: “Félelem, jó, hogy jelen vagy. Isten hozott.”
Engedjük, hogy egyre nagyobbra nőjön.
Amennyire csak lehet, akkorára nőjön.
Engedjük, hogy kiteljesedjen.
De ne elemezzük.
Engedjük szabadjára: legyenek azok szavak, gondolatok, emlékek.
Kövessük figyelemmel, hogy átalakul-e más érzéssé, vagy más helyre vándorol-e a testünkön.
Bárhogy is történjék, mondjuk ki, vagy gondoljuk azt: “Isten hozott, te félelmet kiváltó gondolat, szó, vagy emlék. Isten hozott, félelem.”
Figyeljük meg, nézzünk szembe vele.
Ezután közelítsük meg, és öleljük át gondolatban, bármilyen típusú félelemről is legyen szó.
Engedjük be a fényt, a szeretetet a szívünkbe, és engedjük meg a félelemnek, hogy létezzen.
Köszönjük meg neki, hogy jelen volt az életünkben, sok mindenre felhívta a figyelmünket, és hogy velünk volt mind ez idáig.
És ezután engedjük szabadon, hagyjuk, hogy távozzon és visszatérjen oda, ahonnan származik.
Lélegezzünk mélyet. Szívjuk be az energiát adó fényt és szeretetet, és engedjük, hogy ez a pozitív energia átvegye a félelem helyét.
Lélegezzünk mélyeket, lassan vegyük a levegőt.
Vizsgáljuk át a testünket, hogy még létezik egy pont, ahol a félelem összpontosul. Ha igen, akkor kezdjük elölről a gyakorlatot, ameddig megszűnik a félelem-érzet.
