A víz, tűz, ételszentelés, határkerülés, zöld ág ajándékozása, locsolás, tojásajándékozás hagyományainak tükrében megismerhetjük az itt élő emberek hit és hiedelemvilágát, a természethez, élethez, a közösséghez tartozás életszemléleteit.
» Ha igazán elégedett akarsz lenni az életben, mondj búcsút ennek a 11 viselkedésnek
» A nő talált egy üzenetet a férje zsebében a férfi temetésén, ami megváltoztatta az életét
» A híres orvos figyelmeztet: „Minden ember, akinek rossz gondolatai vannak, fizetni fog. A gyűlölet a lét rákja”
» A nő arra kéri felnőtt lányát, hogy fizesse a lakbér és a számlák felét – a lánya frappáns választ adott
A húsvét hagyományvilága az évszázadok alatt sok változáson ment át. Míg egyes szokások megszűntek vagy módosultak, addig mások fennmaradtak. Akad pár település a Székelyföldön, amely megtartotta az archaikus formákat, mágikus elemeket, rituálékat, amelyek aztán szervesen idomultak a katolikus közösség hagyományaihoz. Erdélyben a hagyományőrzés a falvakon a rendszerváltás előtt eléggé fakult volt, de 1990 után újra reneszánszát éli.
A Filantropikum összegyűjtötte az erdélyi magyar közösségekben fennmaradt hagyományos húsvéti szokásokat.
A Szent sír őrzése
A vallási hagyományok a barokk korszakban megjelenítették Krisztus urunk élettörténetét. A székelyföldi katolikus falvakban a középkori passiójátékok egyes elemei továbbra is fennmaradtak. A csíki és gyergyói falvakban a szent sír felállítása, berendezése, őrzése ma is szokás. Nagypénteken elkészült Krisztus jelképes sírja, azt pedig legények vagy egyes falvakban mostanság a cserkészek őrzik a feltámadási körmenetig.
Tűz és vízszentelés
Katolikus közösségekben a húsvéti szokásoknak szerves részét képezi a még a pogány korból fennmaradt tűz-, víz- és ételszentelés. Elsősorban a család, a közösség egészségét akarták oltalmazni e rituális eszközökkel.
Nagyszombaton legfontosabb eseményei közé tartozik a keresztelővíz- és tűzszentelés, valamint a feltámadási körmenet. A hiedelmek úgy tartották, hogy akit a szentelt vízben először keresztelnek meg, egész életében szerencsés lesz. A szentelt vízzel megszórt épületek mentesülnek a villámcsapásoktól, szélviharoktól, és a gonosz emberektől. A gazdasági épületek meglocsolása által azok is védelem alá kerültek és biztosította a jószágok egészségét. Egyes helyeken még ma is napfelkelte előtt a keresztútra öntik a vizet, mert úgy vélik, így elűzik a jégesőt. Szokás volt a vízbe piros tojást tenni, „erről mosakodni”, hogy az egész család egészséges legyen.
A szentelt tűz parazsát a szántóföldre is kivitték, hogy a termést ne verje el a jég.
Ételszenteltetés
Az ételek megáldására már Jézus példát adott a csodálatos kenyérszaporításnál és az Utolsó Vacsorán. Az ételszentelés a 10. század óta a húsvéti szertartásokhoz tartozott. A hajnali szertartásra egy szép kosárba teszik a húsvéti sonkát, bárányt, kalácsot, tojást, bort, pálinkát és szentelni viszik a templomba. A megszentelt ételek megvédik fogyasztóikat. A mise és az áldozás után a pap körbejár a templomban, valamint a templomkertben és megáldja az eledeleket. Aki húst nem küld szentelni, az nagyszombat este a kosárba helyezett ételeket a szoba ablakába teszi ki, és reggelig otthagyja, mert akkor éjjel az Úr angyala minden házat megnéz, és a kint talált eledeleket megáldja.
A szentelt ételek maradékait nem szabad kidobni. Ezeket mágikus célokra használták fel. A sonka csontját kiakasztották a gyümölcsfára, hogy az sokat teremjen. A kalács morzsáját a tyúkoknak adták, hogy többet tojjanak.
Máshol a maradékot tűzbe dobták azzal a magyarázattal, hogy „akik a túlvilágon vannak, azoknak is jusson egy kis morzsa belőle.”
Határkerülés
A húsvéti határjárásnak – egyházi jelentése mellett – a tavaszi vetések megszentelése és védelme, a határjelek megújítása és a források megtisztítása volt a célja. Székelyföldön ma is élő szokás. Hajdan a gazdák ez alkalommal ismertették meg a fiatalokkal a természetes és mesterséges határjeleket.
A kutatók szerint e szokás mélyebb rétegeiben az úgynevezett mágikus körrel kapcsolatos képzetek állnak. Az archaikus ember hitt abban, hogy ha egy földterületet meghatározott időpontban és körülmények között jár körbe, akkor az ő földjét nem fogja pusztítani vész, kártékony állat, természetfeletti lény.
A lovasok, a szekeresek, gyalogosok együtt indulnak, népviseletbe, székelyruhába öltöznek, hogy kint a határban egy keresztnél találkozzanak a szomszédos falú határkerülőivel. A falu végétől a dicsőséges olvasót imádkozzák. Erre szép példa a gyergyói hagyomány, hol a szomszéd községek: Gyergyószentmiklós, Gyergyóalfalu, Csomafalva, Újfalu, Kilyénfalva, Tekerőpatak hívei találkoznak egymással. A zászlók és lobogók lengetésével köszöntik egymást, közösen énekelnek és imádkoznak.
Sok erdélyi faluban húsvét vasárnapján hajnalban a legények zöld ágakat ajándékoznak a lányoknak. Számos településen a zöld nyírfaágat vagy fenyőt színes szalagokkal, tojásokkal díszítik fel.
A húsvéti eledel
A tradicionális húsvéti ételeket Erdélyben bárányból készítik. Olyan fiatal tejes bárány húsából készítik, amely még nem evett füvet. Húsa zsenge, omlós és nagyon ízletes, teljesen más, mint a felnőtt birkák húsa.
Locsolkodás
A húsvéti ünnepkör leginkább fennmaradt eleme a magyar közösségekben a locsolás és a tojásajándékozás. A Húsvéthétfőt vízbevető hétfőnek is szokták mondani. Szerte Erdélyben a legények vízzel locsolják meg a lányokat, azok pedig tojással ajándékozták meg a fiúkat.
A víz, tisztító, termékenységvarázsló erejébe vetett hit az alapja e szokásnak is. is vízbevető hétfőnek mondják. Ez utal a locsolás egykori módjára is: a kúthoz vitték a lányokat, és egész vödör vízzel leöntötték, vagy a vízzel tele vályúba dobták őket. Lényeges volt, hogy frissen merített vízzel locsolkodtak. A városi kulturális minták hatására, amelyek a székely falvakat sem kímélték napjainkra a víz helyét először a kölnivíz, majd a sprayek, illatosító szerek vették át. Napjainkban szinte teljesen kiszorult a vízzel való locsolás.
A locsolóversek sok változata ismert, a mágikus jellegű szövegektől a népi vagy vallási rigmusokig.
Feltámadt a Jézus, mondják az írások,
Vízöntő hétfőre buzognak források.
Eljöttem hozzátok ifjú létemre,
Hogy, harmatot öntsek egy szép növendékre,
Mert ha meg nem öntöm ezen esztendőben,
Nem virágzik szépet nekünk jövendőben.
Virágozzék szépet, ékes virágokat,
Nyerjen az egekben fényes koronákat
Délelőtti órákban a gyerekek járnak locsolkodni némi aprópénzért és hímes tojásért cserébe, a délutáni órákban a fiatal legények, és férfiak locsolják meg illatos vízzel az asszony ismerőseiket, abban a reményben, hogy nem fognak elhervadni.
A hímes tojás
A locsolás jutalma az egész magyar nyelvterületen a hímes- vagy piros tojás. A tojást hozó húsvéti nyúl hagyománya valószínű német nyelvterületről terjedt el. A szapora nyúl – akárcsak a tojás – a termékenységet szimbolizálja.
A hagyományőrző településeken, ősi módon „írott” formákkal díszítik a pirostojást!
A népi lélek a maga egyszerű, szeretetteljes módján ezzel fejezte ki háláját.A székely nem bőbeszédű, de beszél helyette a „hímes tojás” pirosra festett héjáról előtűnő motívumvilág. Forró viaszt csorgatnak a tojás héjára s azután piros vagy vörös festékben kifőzik, a viaszos helyről leolvasztják a viaszt s így a rajz fehéren bukkan elő alóla.
A festékek közül a börzsönyt kedvelik legjobban, mert szép piros színt ad. A fuxin vízben főzve piros, szeszben zöld és zöldes-lila alapszínt fest. A hagymahéj rozsdavörösre, bürök zöldre, a sáfrány sárgára színezi a tojás héját s a vadalmahéj és a vadalmalevél főzete is kellemes sárgás árnyalat elérésére alkalmas.
És végezetül én is megosztom azt az egyszerű locsolóverset, melyet nagybátyámtól tanultam és évek óta ezzel tisztelem meg locsoláskor a lányokat:
Esik havaz, így lesz tavasz, megöntözlek hogyha szabad, hogy viruljál ékességben a kis családod érdekében… Szabad-e locsolni?
Áldott Húsvétot kívánunk a Filantropikum szerkesztőinek nevében!
