Nem hiába mondják, hogy a varjú rendkívül intelligens madár… hiszen neki sikerült megtalálnia a boldogság titkát!
Az alábbiakban egy rendkívül tanulságos tanmesét szeretnék megosztani veletek, melyet olvasva rájöhetünk, hogy ahhoz, hogy boldogak lehessünk, nem kell más, csak az, hogy elégedettek legyünk azzal, amink van. Hiszen ha állandó jelleggel más életéhez hasonlítjuk a miénket, soha nem érhetjük el a tökéletes boldogság és elégedettség állapotát.
És akkor hallgassuk a mesét!
A varjú az erdőben élt, és teljesen elégedett volt az életével. Egy nap megpillantott egy hattyút, és azt mondta magában: „De jó lehet a hattyúnak, hiszen olyan szép fehérek a tollai, az enyémek meg olyan feketék… Biztosan ő a legboldogabb madár a föld kerekén!”
Odarepült a hattyúhoz és elmondta neki a gondolatait, mire az így válaszolt: „Tényleg nagyon boldog voltam, mindaddig, amíg meg nem láttam a papagájt, akinek két színű volt a tolla. Szerintem ö lehet a legboldogabb madár!”
A varjú ekkor felkereste a papagájt, aki elmondta, hogy tényleg nagyon boldog volt mindaddig, amíg meg nem látta a páva gyönyörű tollazatát.
A szarka meglátogatta az állatkertben élő pávát, elmondva neki, amit a papagájtól hallott. A páva erre így válaszolt: „Hiába vagyok a világ legszebb madara, ha be vagyok zárva egy állatkerti zárkába! Viszont te boldog lehetsz, hiszen szabadon repülhetsz kedved szerint!”
A mese tanulsága: Ne próbáljuk magunkat és a problémáinkat a másokéhoz hasonlítani, inkább igyekezzünk maximálisan örvendeni mindannak, amit a Teremtő adott számunkra! Tanuljunk meg boldognak lenni, az örökös sóvárgás helyett! Hiszen mindig lesznek olyanok, akiknek több, vagy kevesebb adatott a miénknél! Aki pedig elégedett a saját életével, az lehet a földkerekség legboldogabb embere!