Akik ismerik a kutyákat, tudják, hogy a hűségük az ember iránt megkérdőjelezhetetlen, és az is ismerős, hogy mikor boldogok, akkor egyszerűen majd kiugranak a bőrükből: össze-vissza szaladgálnak, hempergőznek, önfeledten ugatnak. A láncra vert ebeknek viszont nem ez a sors jut, ők alig pár méternyire mehetnek el az óljuktól, marad a magányos ücsörgés, simogatásra pedig alig számíthatnak.
Szerencsére vannak olyan emberek, mint Belinda, aki az Észak-Karolina állambeli Durham-ban él, és mindent megtett azért, hogy a szomszédban lévő, két láncravert ebnek jobb körülményeket biztosítson.
Ebben segített neki és a kutyusoknak a Coalition to Unchain Dogs nevű állatvédő szervezet. A szervezet Belindával együtt kifutót épített az ebeknek, kerítéssel elválasztva egymást, hogy ne legyenek területi viták, az óljukat is friss szalmával töltötték fel, amiből az udvarra is került.
Ezután érkeztek a “lakók”, akik nem tudtak betelni a látvánnyal és hálásan ugrálták körül az embereket. Látni lehetett a kutyák arcán a mosolyt, az örömet, számukra olyan érzés lehetett, mint amikor az ember saját lakáshoz jut, csak ők ezerszer nagyobb boldogságot és szabadságot éreznek nálunk.