Az ügyvédként dolgozó Madalina Scutelnicu egy történetet osztott meg a Facebook adatlapján, amely bejárta egész Romániát. Olvasd el, hogy miről van szó.
8.45 – Az ügyfelem egy 8 éves kisfiú édesanyja. Meglátja a fiát, R.-t a tárgyalóterem sarkában. Pontosan 1 év és 6 hónapja nem találkoztak. Mikor a nő odaér, lehajol a fiához: “R! Oh, hogy megnőttél. Emlékszel az anyukádra?” Ekkor közbe lép a volt férj, megfogja a gyerek kezét, és arrébb vonszolja, majd üvölteni kezd az ügyfelemnek, hogy menjen vissza, ahonnan jött, mert ők fiúk, jól megvannak ketten. A gyerek sírni kezd, az őr odalép, de a férfi int, hogy több cirkusz nem lesz.
8.55 – Sikerül valamelyest megnyugtatnom az ügyfelemet, aki szinte alig tudott mozogni, annyira megviselték a történtek. Csak épp, hogy ki nem dőlt a padból.
9.00 – Nehezen tudtam én is visszatartani a könnyeimet, nagy erőfeszítésbe telt, már csak azért is, mert négy tanút, és az apát kellett kihallgatni, aminek alapján eldől, hogy milyen kapcsolatba maradhat az anya a fiával.
9.05 – 10.45 – Kihallgattuk a négy tanút, majd kikérdeztem a volt férjet, feltettem 9 trükkös kérdést, hátha sikerül csapdába ejtenem. A történet lényege, hogy az ügyfelem míg külföldön dolgozott, a férj kiharcolta a válást és a kisfiú felügyeleti jogát is megszerezte. Mikor a nő visszatért, hirtelen minden bezárult előtte. A lakás zárja le lett cserélve, a kisfiát nem láthatta. A tanúk elmondták, hogy a nő mindent megpróbált, hogy kapcsolatba kerüljön a gyermekével, ajándékokat próbált átadni neki, kereste telefonon, de a férj nem engedte meg, hogy találkozzon a fiúval, aki így elhűlt anyjától, nem is akarta látni.
10.46 – A bíróság ezután elrendelte a fiú meghallgatását. A 40 év körül bírónő szólt az őrnek, hogy kísérje be a fiút. Mikor a gyerek megjelent az ajtóban, a bírónő odament hozzá: “Látod R, kék cipő van rajtam. És nagy köpenyem is van! Add a kezed, és mutasd meg, hogy mekkora ez a kastély, amely ott a sarokban van. Gyere, beszélgessünk kicsit.” A gyerek az apjára nézett, aki láthatóan össze volt zavarodva, végül intett, hogy tegye azt, amit a bírónő mond.
11.20 – A tárgyalóterem közepén állt a kisfiú, amikor a bírónő azt súgta neki, hogy menjen oda az édesanyjához, vagy az édesapjához, akihez csak akar. A gyerek elhaladt a padban síró anyja mellett, majd a kis kezét annak jobb lábára tette, majd gyorsan odaszaladt az apjához, és annak tekintetét kereste, mintha azon gondolkodna, hogy vajon az apja megharagszik-e, hogy odament az anyjához. Ezután a bírónő elrendelte a tárgyalóterem kiürítését.
11.25 – A bírónő ezután az én, és ügyvéd társam kezébe adott egy papírt, amin a gyerek vallomása volt leírva. Így szólt: “Anya… apa azt mondta, hogy szabaduljunk meg tőled. R.” Tovább folytatódott a harc, én azért küzdöttem, hogy ügyfelem hétvégén, és vakációban magához vihesse a gyermekét. Az apa és ügyvédje azt akarta, hogy a nő csak az apa jelenlétében, és annak lakásán találkozhasson a fiával.
11.40 – 15 perces szünetet rendeltek el. A bírónő pár perc múlva kiment a teremből, a váróteremben ülő anyához sietett, megfogta a kezét, majd a kisfiú kezét is elkapta, és bementek a terembe. Ekkor sírni kezdtem, nem érdekelt, hogy mit illik, és mit nem, leültem a székre, és vártam az ügyfelemet, akiért úgy küzdöttem, mint egy oroszlán. És ekkor az anya nevetve jött ki a tárgyalóból, karjában a fiával, akit pontosan 18 hónapja nem látott.
“Szeretlek, anya, vigyél haza! Jó?”
A gyerek többé már nem nézett az apjára, csak az anyját ölelte. A bírónő ezután lezárta az ügyet, tudta, hogy jó döntést hozott, mert nem akart további huzavonát, ahol leginkább a gyerek sérülhet.
– Kér egy cukorkát, ügyvédnő? – szólt hozzám a védencem.
– Ááááá…
– A bírónő adott pár cukorkát R-nek, és mikor éppen indultam volna ki a teremből, a kisfiam nekem is adott az édességből.
– És ezt látta a bírónő?
– Természetesen! És még közös képet is csináltam R-el. Mikor elővettem a telefonom, hogy készítsek egy fotót, a bírónő felajánlotta, hogy lefotóz minket. Nézze meg a képet, nem hiszem el, hogy van egy közös képem R-el!
– Nem jutok szóhoz, ez hihetetlen!
– Még ráadásul elnézést is kértem a bírónőtől, mert csak ültünk R-el és beszélgettünk, hiszen annyi bepótolni valónk volt másfél év után, de ő azt mondta, hogy nem siet sehová. – Tényleg nem kér egy cukorkát R-től? Kínáld meg az ügyvédnőt, kisfiam.
A 10 évnyi ügyvédi pályafutásom alatt ilyen élményben még soha nem volt részem. Eddig azt láttam, hogy a bírók/bírónők érzelemmentesen, tárgyilagosan faggatták a gyerekeket. “Hány éves vagy? Anyával, vagy apával szeretnél maradni? Igen? Akkor jó. Pá!” Így zajlottak a tárgyalások. A “mi” bírónőnk 3 órát szánt arra, hogy meggyőződjön az igazságról és helyes ítélet szülessen az ügyben.
Tisztel bíróság! Kérem, vásároljanak maguknak ezentúl kék cipőket, ahogyan a bírónő is, lehet varázserővel bírnak!
