Egy számítógépes szimuláció megmutatta, hogy kelhetett át Mózes a népével a Vörös-tengeren.
A bibliai magyarázat szerint: „És kinyújtá Mózes az ő kezét a tengerre, az Úr pedig egész éjjel erős keleti széllel hajtá a tengert és szárazzá tevé a tengert, és kétfelé válának a vizek.” – Kivonulás könyve 14:21.
A tudósok úgy vélik, hogy „Mózes csodája” bizonyos természeti jelenségek miatt volt lehetséges.
A számítógépes szimuláció azt mutatja, hogy a vizek szétválasztásához Mózesnek más helyen kellett lennie, mint azt korábban gondolták – állítja a Washington Post egy tanulmány alapján.
Egy korábbi orosz tanulmány azt sugallta, hogy az északnyugati hurrikán erejű szél elválaszthatta a Vörös-tenger vizét, lehetővé téve ezáltal, hogy a zsidók megmeneküljenek az egyiptomi fáraó serege elől. Megállapították ugyanis, hogy egy hosszú zátony húzódik Egyiptomtól a Vörös-tenger északi medencéjének irányában, amely feltevésük szerint a bibliai időkben, vagyis Kr. e. 1500 körül jóval közelebb volt a víz felszínéhez, mint napjainkban.
Ezt a teóriát azonban megkérdőjelezi néhány felmerülő kérdés. A szélsőséges időjárási viszonyok mellett az emberek állva maradni is alig bírnának, nemhogy biztonságosan átkelni a vízen.
Ugyanakkor a Bibliában említett szélirány sem felelhet meg a valóságnak, mivel a Vörös-tenger északról dél fele húzódik. Ezért egy újabb kutatás kizárta a Vörös-tengert, mint lehetséges helyszínt, és arra a következtetésre jutott, hogy a Kivonulás könyvében leírtaknak valahol máshol kellett megtörténniük.
Carl Drews a tanulmány vezető szerzője és a Nemzeti Légkörkutató Központ kutatója, aki éveken át tanulmányozta a Kivonulás Könyvében leírtakat, felállított egy új elméletet. „A Bibliában az áll, hogy Isten kelet felől fújó széllel választotta ketté a vizet.” – mondja Drews. Ez azt jelenti, hogy el kell felejtenünk a Vörös-tengert, mint lehetséges helyszínt – teszi hozzá a kutató. A tudósok végül arra a következtetésre jutottak, hogy a Bibliában leírt esemény a Földközi-tenger déli részén következhetett be, a mai Port Szaíd közelében.
Számítógépes szimuláció segítségével Carl Drews megállapította, hogy egy körülbelül 100 kilométer/órás keleti szél következtében valóban bekövetkezhetett a bibliai történetben leírt isteni csoda.
„Egy ilyen jelenség okozhatta egy olyan terület szabaddá válását, amin egyfajta hídként át lehetett kelni egy négy órás periódus alatt.” – fogalmazott a kutató.
Drews azt is elmondta, hogy a legnehezebb feladat az volt, hogy rekonstruálni kellett a környéket úgy, ahogy 3200-3500 évvel ezelőtt nézhetett ki.
A szóban forgó tó a Manzala-tó lehetett, amelyet régen Tanisz-tóként ismertek. „A Vörös-tenger esetében egy ilyen szél soha nem választhatta volna ketté a vizet.” – mondta Drews. Azt is hozzátette, hogy a Bibliában „Yam Suf vagy Yam Suph” kifejezés szerepel, ami szó szerint Nád Tengert jelent.
Ez tökéletesen illik a területre, ahol hatalmas mennyiségben állítottak elő papiruszt.
De sok Bibliafordítás Vörös-tengert említ, és így idővel ez lett az általánosan elfogadott terminológia.
Más kutatók is tanulmányozták a Bibliát, köztük Kenneth Kitchen és James Hoffmeier, akik arra a következtetésre jutottak, hogy a „Yam Suf” egy Szuezi-csatorna mentén található mocsaras terület.
Vajon valóban megtörtént Mózes csodája? Ezt talán soha nem tudhatjuk meg, de annyi biztos, hogy tudományos szempontból lehetséges lenne.
