LélektárHogy ismerheted fel az elakadásokat az energiaközpontokban? 1. Gyökércsakra. 2. Szakrális csakra...

Hogy ismerheted fel az elakadásokat az energiaközpontokban? 1. Gyökércsakra. 2. Szakrális csakra 3. Köldökcsakra 4. Szívcsakra 5. Torokcsakra 6. Homlokcsakra 7. Koronacsakra

Iratkozz fel hírlevelünkre, vagy kövess minket a Viberen, a Telegramon és a Google Hírek-en!

Az ember azt az energiát sugározza maga körül a világba, amivel ő maga is feltöltődik. Azok az emberek, akik tudnak olvasni mások energiáiból, pillanatok alatt, akár néhány szóból vagy egyetlen pillantásból képesek megállapítani, mi történik másokkal energetikai szinten.

Bizonyos értelemben mind úgy működünk, mint egy rádió, és különböző hullámhosszokon továbbítjuk energetikai rezgéseinket. De nemcsak továbbítjuk ezeket a rezgéseket, hanem be is vonzzuk azokat az életünkbe – így történnek meg velünk bizonyos események, és ismerünk meg bizonyos embereket.

Miért kellene most különösen nagy figyelmet fordítanunk a saját energiáinkra? Mert ez a fő mutatója annak az átalakulásnak, amit az emberiség jelenleg tapasztal.

Mindenki ellenőrizheti a saját energiaszintjét. Úgy érzed, hogy ez magas, és az idő múlásával egyre csak növekszik? Ez nagyszerű jel – azt jelenti, hogy jó úton jársz, és készen állsz egy igazi „aranykorra”.

Ha viszont éppen ellenkezőleg, kevés az energiád, és folyamatosan csökken, akkor sürgősen foglalkoznod kell a saját belső világoddal, érzelmi életeddel és a tudatosság szintjével. Ezek az állapotok ugyanis azt jelzik, hogy éljük meg a lélek tapasztalatait – és ha nem helyesen tesszük azt, mindig ugyanazoknak a karmikus erőknek a csapdájában maradunk, mint egy véget nem érő körforgásban, anélkül, hogy esélyünk lenne kiszabadulni ebből.

A 7 csakra színe

A csakrák – a láthatatlan energiaközpontok és ezek elzáródásai

Az emberek többsége csak az alsó 3 csakra segítségével éli a mindennapi életét. Ez azonban még csak a fejlődés azon szakasza, amire az állatok is képesek. Azoknak az embereknek az élete, akik csak ezt a három energiaközpontot használják, roppant egyszerű: esznek, alszanak, felkelnek, esznek és megint lefekszenek aludni. Közben persze dolgoznak, fizetik a hitelt és a jelzálogkölcsönt, és elviszik a gyerekeket iskolába vagy óvodába.

Ez azonban önmagában nem elég, és olyan, mint egy véget nem érő körhintázás. Az örökös, véget nem érő várakozás a péntekre, az évi egyszer vagy kétszer esedékes nyaralásokra és végül a nyugdíjra. Ezek az emberek azt hiszik, hogy mindenük megvan, ami másoknak is, de valójában nincs semmijük. Itt kerülnek képbe a csakrák, amikből megérthetjük, miért történik ez az emberekkel, és hol léphetnek fel az elzáródások.

A gyökércsakra vagy Múládhára elakadását a félelem okozza. Azok az emberek pedig, akikről fentebb említést ettünk, rengeteg dologtól félnek. Tulajdonképpen mindentől félnek, amitől csak lehetséges: féltik az életüket, a gyerekeiket, az egészségüket, aggódnak a pénz miatt, félnek attól, hogy haszontalanná, fölöslegessé válnak, aggódnak amiatt, vajon mit gondolnak róluk mások, és még ezer más félelmük van. Márpedig azt, aki félelemben él, mindig kívülről irányítják, még akkor is, ha ő maga nem veszi ezt észre. Nem lehet fejlődni anélkül, hogy szembenéznénk a félelmeinkkel.

A szakrális vagy keresztcsonti csakra, a Szvádisthána a szégyen és a bűntudat miatt blokkolódhat. Ezek az emberek nem tudják, hogy kell örülni az életnek. Háttérbe szorítják a vágyaikat, és inkább arra összpontosítanak, mi az, amit „meg kellene tenniük”, „el kellene érniük”.

Ha valamit nem sikerül megvalósítaniuk, szégyellik magukat, rosszul érzik magukat a bőrükben. Ezek az emberek nem viselik jól a kritikát, gyakran megsértődnek, és minden áron igazolni akarják magukat, akkor is, amikor erre semmi szükség.

Azoknak, akik nem képesek örülni az életnek, nem lehet részük igazi, magasabb szintű boldogságban. Számukra sokkal ismerősebb a feszültségekkel teli élet, mint a nyugalom és a kikapcsolódás.

Napfonat- vagy köldökcsakra, Manipúra – ennél a csakránál a legtöbben elakadnak, és nem jutnak tovább. Vannak, akinél ez a csakra túlterhelődik, másoknál elzáródik. Az első esetben az emberek folyamatosan hajszolják a sikert, megpróbálnak győzelmet aratni az életen, örökös küzdelmet folytatnak versenytársakkal, ellenségekkel, a körülményekkel vagy éppen önmagukkal.

A másik esetben, ha ez a csakra blokkolva van, az emberek sokat akarnak ugyan, de semmit nem tesznek ennek érdekében. Hol a lustaság, hol a halogatás áll az útjukba.

Azok, akik túl nagy erővel és akarattal küzdenek, hajlamosak rá, hogy szem elől tévesszék a saját életüket, és az szinte észrevétlenül elsuhan mellettük. Mindig a holnapot várják, hogy elérjenek valamit, ami boldoggá tehetné őket, és elfelejtenek a mában élni.

Azok pedig, akiknek éppen ellenkezőleg nincs elég akaraterejük és nem elég aktívak, folyton panaszkodnak az életükre. Szeretnének olyanok lenni, mint mások, sőt, még jobbak, de nem sikerül nekik, mert a dolgok soha nem alakulnak úgy maguktól, ahogy szeretnék, ők viszont nem képesek tenni ennek érdekében.

Szívcsakra, Anáhata – Most az egész emberiség erre a szintre próbál eljutni. Ez a választás csakrája. Ez az az energetikai állapot, amelyben az ember teljes felelősséget vállal saját életéért. Mindent, ami velünk történik, mi magunk idézünk elő: gondolatainkon, érzéseinken és cselekedeteinken keresztül. Ezen a szinten ezeknek a dolgoknak a megértése világossá válik.

A feltétel nélküli szeretet csakrája egyenlő bánásmódot követel mindennel és mindenkivel szemben. Ez azt jelenti, hogy elfogadod a világot olyannak, amilyen, és tudatosan választod meg az életben azt, ami a leginkább illik hozzád. Ebben az esetben nincsenek előítéletek, küzdelmek, csak a VÁLASZTÁS számít. Ezen a szinten, az emberek képesek megosztani másukkal szívük melegségét. Ezt a csakrát a lehangoltság, a depresszió blokkolhatja.

Torokcsakra, Visuddhaa szólásszabadság és a karma csakrája. A torokban lévő csomók befejezetlen karmára utalnak. Ebben az esetben az ember nem tud érvényesülni a társadalomban, nem tudja, nyíltan és bátran kifejezni a véleményét. Zavarban érzi magát, nem tud nemet mondani, és nem mer segítséget kérni másoktól.

Akiknél blokkolt ez a csakra, szeretnék a lehető legkevesebb helyet elfoglalni a világban. Félnek a nyilvános fellépésektől, szereplésektől, és rettegnek bármilyen olyan lehetőségtől, amikor esetleg lefilmezhetik őket. Szégyellik magukat, kényelmetlenül érzik magukat a bőrükben, vissza akarnak húzódni a saját kis „csigaházukba”, és láthatatlanná válni.

Folyamatosan attól félnek, hogy megbánthatnak másokat, vagy véletlenül valami rosszat mondanak. Lehetséges, hogy szeretnék, ha mások észrevennék őket, de nem képesek vállalni ezt. Az élet nem enged belépést ebbe az energiaközpontba azoknak, akik nem állnak készen erre.

Homlokcsakra, harmadik szem csakra vagy Adzsnyáa tudatosság központja. Ide csak kevesen jutnak el. Ide már csak azért is nehéz eljutni, mert előbb szembe kell nézned a lelked minden sötét zugával. A negatív tulajdonságok, hibák és gyenge pontok felismerése csak a legbátrabb emberek számára lehetséges.

Önmagunk másokkal való összehasonlítását még nehezebb lehet magunk mögött hagyni. Ezen a szinten következik be a karmikus felszabadulás. Ezért ahhoz, hogy eljuthasson idáig, az embert előbb alaposan megdolgozza az élet, mintha átpréselné egy gyümölcsfacsarón.

Az élet fájdalmas élményei és sokkjai miatt minden egó és büszkeség megszűnik. De cserébe az ember elmélyültebb kapcsolatot nyer spirituális énjével, és megtapasztalja a lélek igazi szabadságát. Ezen a szinten egyértelmű megértés valósul meg: ki vagy, miért születtél, mik az igazi értékeid, és merre visz tovább az utad.

Koronacsakra, lótuszcsakra vagy Szahaszrára: egység az egész univerzummal.

Én te vagyok, te pedig én. Minden, amivel találkozom az életben, bizonyos értelemben én magam vagyok. Olyan, mintha egy csepp lennék egy hatalmas óceánban. Ezt a csakrát földi kötődések blokkolják. Viszont ha szabadon áramlik rajta az energia, kiterjeszti az emberi tudatosságot azáltal, hogy felszabadít az anyagi javak értékelése alól valami nagyobb, jelentősebb dolog javára.

Egynek lenni az egész univerzummal olyan érzés, amelyet nem lehet szavakkal kifejezni. Ezt csak átélni és érezni lehet. Olyan érzés, mintha szárnyaid lennének, és folyamatosan érzed az Univerzum végtelen támogatását.

Minden, amit teszünk és amit átélünk, csak egy szolgálat, új tapasztalatok felhalmozása, a saját lelkünk megvilágosodása, amely vissza kíván térni a Forráshoz, megtelve új jelentésekkel, tudatossággal és rezgési frekvenciákkal, ami közelebb hozza az emberiséget ahhoz, amit a szent szövegek úgy fogalmaznak meg, hogy „az ember Isten képére és hasonlatosságára lett teremtve”.

A földi mennyországot nem valaki más fogja megteremteni. Az bennünk magunkban kezdődik, a lelkünk törekvései által, és mindenki képes megvalósítani ezt a saját életében.

Legfrissebb

Hirdetés

Aktuális kedvencek

Ez is tetszeni fog

Kapcsolódó cikkek