A decemberi ajándékozás „örült” hajszája kapcsán találtam egy olyan Zen tanító mesére, amely sokak számára elgondolkodtató lehet. Miben rejlik az ajándékozás igazi titka? Milyen ajándékot adjak? Hasznos vagy haszontalan lesz az ajándék, amit vásárolok vagy készítek. Ilyen kérdések sokasága fogalmazódhat meg mindenkiben, a decemberi hónapban. Erre természetesen rátromfolnak a nagy üzletláncok a gazdag kínálatokkal és a csábító reklámokkal, azt az érzést keltve az emberben, hogy a költekezés kötelező ebben a hónapban.
Az alábbi zen tanítómese sok ezzel kapcsolatosan felmerülő kérdésre ad választ egy egyszerű és mindenki számára érthető történet formájában.
A legenda szerint, egy vándor fáradtan és szomjasan gyalogolt a sivatagban, amikor hirtelen egy forrásra talált. A forrás vize hideg volt és kristálytiszta. Annyira hűsítő és tiszta volt a víz, hogy úgy döntött, hogy megtölti a tevebőrből készült kulacsát, hogy vigyen ebből a jó vízből a Mesterének is, aki egy bölcs öreg volt és egy messzi falúban lakott. Négy napos fárasztó út után végre megérkezett és szíve teljes szeretetével és örömmel nyújtotta át a kulacsot a Mesternek.
Ezt neked hoztam, kóstold meg! – mondta. A Mester ivott egy kortyot és szelíden, hálával mosolygott rá a vándorra, majd megköszönte a vizet. A vándor örömmel és boldogan ment tovább, annak a tudatában, hogy milyen jót cselekedett.
Később a Mester egy másik tanítványt megkért, hogy kóstolja meg a vizet. Ez egy hűsítő kristálytiszta víz, az előbb kaptam ajándékba. Amikor a tanítvány belekóstolt fintorgó szájjal köpte ki a vizet.
Ez már poshadt – mondta. Úgy tűnt, hogy a régi tevebőr kulacs miatt a kristálytiszta víz hamar állott vízzé változott.
Azt kérdezte a tanítvány a Mestertől: “Miért tettél úgy a vándornak, mintha ízlene a víz?”
A Mester így válaszolt: „Te csak a vizet kóstoltad meg. Én meg magát az ajándékot. A kulacsban lévő víz nem volt más, csupán a vándor kristálytiszta szeretete és az soha nem lehet romlott!”
Kedves olvasók, bármilyen ajándékot kaptok, szánjatok rá egy pillanatnyi időt, hogy ráérezzetek arra a szeretetre, amivel azt adták, függetlenül az ajándék csomagolásától, értékétől, tartalmától.
Ne feledjétek ahhoz, hogy kapjatok, egyszer adnotok kell.
