A történet három férfiről szól, akik elhatározták, hogy felkeresik a tartomány legbölcsebb emberét, aki egy magas hegynek a tetején élt. Az öreg élettapasztalataira voltak kíváncsiak, remélték hátha így ők is okosabbak lesznek valamivel.
Útnak is indultak, de kis idő múlva egy útkereszteződéshez értek. Ezután mindhárman külön úton folytatták tovább.
Az első férfi egy rendkívül meredek szakaszt választott, amely egyenesen a csúcs irányába vezette őt. A férfi nem félt, azt akarta, hogy minél gyorsabban felérjen és találkozzon a bölcs emberrel.
A második férfi egy könnyebb szakaszt választott, mint a barátja. Egy keskeny völgyön igyekezett megközelíteni a csúcsot, azonban eléggé balesetveszélyes volt a szakasz, és a szél is szinte állandóan fújt.
A harmadik férfi úgy döntött, a legnagyobb kerülővel jut fel majd a csúcsra, széles mezőkön, könnyű terepen indult neki a kalandnak.
Hét nap múlva az első férfi szörnyen kimerülten, tele sebekkel és vérezve ugyan, de felért a csúcsra. Leült egy kőre, hogy bevárja barátait.
Hét hét után a második férfi is megérkezett társához. Ő is nagyon elfáradt, tele volt horzsolásokkal, sebekkel. A két férfi némán ült egymás mellett.
Hét hónap után odaért a harmadik férfi is. Az arca csillogott az örömtől, harmónia és a belső béke árasztotta el a szívét.
A barátai meg sem tudtak szólalni. Dühösek voltak amiatt, hogy szörnyű nehéz utat kellett megtenniük, és sokat kellett várakozniuk harmadik társuk miatt, akinek láthatóan jól telt az utazás.
Végül találkoztak a bölccsel, és beszámoltak útjuk részleteiről is. Az idős férfi megkérdezte tőlük:
„Na, mit tanultak ebből?”
Az első férfi elmondta: „Azt tanultam meg, hogy az élet nehéz és tele van veszéllyel, szenvedéssel, és sokszor meg is sérülhet az ember. Megtanultam azt, hogy minden egyes előre megtett lépésért meg kell küzdeni, ami sok energiát felemészt. Vajon a jó utat választottam?”
„Igen, a jó utat választottad” – mondta az öregember, majd a második férfihez fordult.
„Na és te mit tanultál?”
„Azt tanultam meg, hogy sok akadály gördülhet az utamba, na meg hogy van, amikor teljesen máshová lyukadok ki, mint amire eredetileg számítottam. Azonban ha nem vesztem el a hitem és az önbizalmamat, képes vagyok elérni a céljaimat. Vajon én a jó utat választottam?”
„Igen, te is a jó utat választottad.” – válaszolt a bölcs férfi, majd a harmadik férfit kérdezte. – „És te?”
„Azt tanultam meg, hogy minden egyes megtett lépésnek lehet örülni, és hogy türelmesnek kell lennem. Ha megértéssel fordulok a világ felé, az élet nem lesz annyira nehéz, mint ahogyan az sokan gondolnák, hanem sok apró csoda történhet, aminek lehet őrülni. Megtapasztaltam, hogy a szeretet, a biztatás mindig körülvesz, és a lelki erőm, a kitartásom a legnehezebb percekben is segített. Vajon a jó utat választottam?”
„Igen, jól döntöttél!”
A három férfi meglepődött az idős bölcs számukra adott válaszain. Ezután gondolkodni kezdtek, és rájöttek, hogy a legfontosabb az volt, hogy mit választottak, hiszen mindenkinek volt választási lehetősége, és az életük olyan irányt vett, amilyet választottak maguknak.
