A Lélekmunka könyv közösségi oldalán az volt a kihívás, hogy egy bizonyos konyhaszekrény nevét kellett kitalálni. Mi is felvettük a kesztyűt és a Filantropikum.com oldalán is megosztottuk olvasóinkkal a képet a kredencről. Közel ezernégyszázan kedvelték a képet, és ha még estig várunk, a hozzászólások száma eléri a háromszázat!
Kihívás!
Mi a neve ennek a szekrénynek? 😉
Nagyszüleinktől sokat hallottuk.Közzétette: Lélekmunka – 2017. április 1.
Nemcsak mi örvendünk ennek, hiszen a Lélekmunka szerzője, Birtalan Katalin is végig követte a kihívás útját, alakulását és olvasóink számára üzenetet is küldött. Itt olvashatják:
„A képet a kredencről nem mi készítettük. Az interneten találtuk. Szeretjük azokat a kihívásokat, amelyek megmozgatják az ember lelkét és mindent, ami benne van. Ezért is örvendtük annak, hogy nagyon sokan megosztották, kedvelték és hozzászóltak a képhez. A hozzászólásokat olvasva annyira felelevenedtek az emberekben a szép emlékek, hogy szinte érezni és tapintani lehetett azt a világot, amelyben ők egykor éltek. Valamennyiüknek eszébe jutott édesanyjuk, édesapjuk, a szülői intés, a nagymama által horgolt csipke keménysége. Szemeink előtt életre keltek a cinkosságok, pajkosságok, amit gyerekként az olvasók elkövettek, már-már láttuk szeretteik ujjlenyomatát a zöld, piros, barna, krém színű kredenceken, amiket részletesen leírtak. És ugyanúgy életre keltek a frissen kent zsíroskenyerek, és főleg a családok. A hozzászólásokat követve, arra is felfigyeltünk, hogy most az egyszer senki sem bántotta egymást. A kredenc egy olyan közös pontot érintett mindenki lelkében, ami vitathatatlan. Ez mind lélekmunka. Valóban, a hozzászólásokból is kiderült, hogy a kredencbe nagyon sok minden belefért. Akár a lelkünkbe is. Elvégre a kredencben őrzött legféltettebb kincseink az emlékeink.”
Olvasta már Az elfelejtett szavak világa cikkünket?
Láthatjuk, hogy nagyon sok mindent megmozgat bennünk akár egy egyszerű kép is. És nemcsak megmozgat, hanem közelebb is hoz egymáshoz: ember közelbe.
