Vasárnap advent. Hihetetlen és szívszorító mennyire távol vagyunk lelkileg a közelgő ünneptől.
Az elmúlt hónapokban napi szinten megélt aggodalom, szorongás, félelem messzire repítettek attól, ami az ünnep. Most van még pár napunk megállni, összeszedni magunkat, kikecmeregni a szürkeség és elnyomás nyomasztó mámorából, és helyes irányba terelni a figyelmünket. Ne hagyd ezeket a napokat kárba veszni. Gyújtsd gyertyát a lelkedben már most, hogy felébredhessen a fény.
Együtt bevilágítjuk a világot.
A félelemnek, szorongásnak, aggódásnak már eleve van egy olyan tulajdonsága, hogy eltávolít, elidegenít – önmagunktól és mindattól, ami fontos a számunkra. Eltávolít a központunktól, a békénktől és figyelmünket, szívünkkel együtt félelmünk, aggódásunk spektrumában tartja fogva. Hosszú ideig tartó, mindennapos félelem, aggódás, szorongás felemészti tartalékainkat és már hangulatunk, jövőképünk, kapcsolataink is jócskán megsínylik a nyugodni nem akaró, alattomos belső feszültséget.
Valljuk be nyugodtan: már mindannyian takaréklángon égünk. Talán ez a legjobb kifejezés arra, ami most mindannyiunkban aktuális. Csak túlélni a napot. Csak menni tovább kis, apró lépessel. Megtenni a minimális szükségest. Nem merni most nagyot álmodni, sem tervezni. Ki vagyunk fáradva, és biza az a takarékláng sem melegít annyira amennyire szeretnénk. Ebben az állapotban kell szembenézzünk azzal, hogy pár nap múlva megkezdődik a karácsonyi időszak. Fájdalmas, hogy mennyire távol van most tőle a világ – ott legbelül.
De maradt még pár napunk összeszedni magunkat, megtenni egy utolsó erőfeszítést, hogy kicsit életre keltsük azt a takaréklángot. A mindennapos félelem, aggódás, szorongás a szeretetünket is próbára tette, majdnem kifosztotta azt. Most advent és karácsony, a szeretet ünnepe kopogtat az ajtónkon. Fájdalmas, de be kell engednünk úgy, ahogyan most, ebben a takaréklángos állapotunkban vagyunk és be tudjuk engedni: fáradtan, megtörve, kifosztottan.
Be kell engednünk a gyógyító szeretetet, hiszen az pont azért jön, mert szükségünk van rá.
Lehet, hogy a tartalékláng most sok mindenre nem elég, de arra biztos, hogy vasárnap meggyújthassuk az első adventi gyertyát. Így kicsit világosabb lesz a lelkedben, szívedben, családodban, otthonodban. A te gyertyád az én gyertyámmal együtt máris nagyobb fényt és meleget fog árasztani. Advent második vasárnapján még több gyertya fog égni, a harmadik vasárnapra már igazi meghitt fény fog körbevenni minket. A negyedik vasárnap hálás leszel, hogy feléledt a fény. Karácsonykor pedig együtt bevilágítjuk a világot.
Birtalan Katalin
