Franca Viola, a nő, aki nem volt hajlandó feleségül menni a férfihoz, aki megerőszakolta őt, megváltoztatva ezáltal az olasz törvényeket.
Az eset 1966-ban történt, Szicíliában. Franca Viola volt az első nő, aki bíróság elé vitte az ügyét, és nem volt hajlandó feleségül menni a férfihoz, aki megerőszakolta.
Kitartásának köszönhetően sikerült elérnie, hogy megváltoztassák az ország Büntető Törvénykönyvének erre vonatkozó cikkelyét, ugyanakkor sok ember gondolkodását is megváltoztatta.
Franca esete előtt a dél-olaszországi hagyomány azt tartotta, hogyha egy lányt megerőszakolnak, akkor feleségül kell mennie az illetőhöz, mert csak így nyerheti vissza a „becsületét”.
1963-ban, 15 éves korában Francát eljegyezte egy Filippo Melodia nevű férfi, aki a maffiózó Vincenzo Rimi unokája volt, és ugyanabban az évben, amikor eljegyezte a lányt, a rendőrség éppen lopásért körözte. Annak érdekében, hogy megmeneküljön a börtöntől, Filippo Németországba menekült, és amikor 1965-ben visszatért az országba, Franca már egy másik férfival járt jegyben.
A megpróbáltatások kezdete
Melodia megfenyegette Francát, és még a város utcáin is követte a lányt. Egyik reggel néhány barátjával betörtek a Viola család otthonába, Franca szüleit megverték, a lányt pedig elrabolták. Nyolc napig tartották fogva Filippo lánytestvérének birtokán, ezalatt a férfi többször is megerőszakolta.
Filippo akkor azt mondta neki, hogy így lényegében már férj és feleség lettek, mivel Franca a hagyomány értelmében kénytelen lett volna hozzámenni, hogy ne maradjon szégyenben. A lány azonban azt válaszolta, nagyon téved, ha azt hiszi, hogy ennyiben hagyja a dolgot, és megesküdött, hogy eléri, hogy a férfi megfizessen mindazért a szenvedésért, amit neki és a családjának okozott.
Amikor a hatóságok megtalálták a lányt, Filippót letartóztatták, Franca és a családja pedig ragaszkodott hozzá, hogy az ügy bíróság elé kerüljön. Így próbálták elérni, hogy hatályon kívül helyezzék a Büntető Törvénykönyv 544. cikkelyét, amely jóváhagyta az úgynevezett rehabilitációs házasságot (matrimonio riparatore), így a fiatal nők kénytelenek voltak feleségül menni az őket megerőszakoló férfiakhoz. A családnak nemcsak a tárgyalóteremben, de azon kívül is meg kellett küzdenie, mivel a társadalom elítélte a hagyománnyal való szembeszegülésüket.
De végül mégis megérte küzdeniük. Franca Viola megváltoztatott egy primitív hagyományt, és az erőszakot elkövető férfit 11 év börtönbüntetésre ítélték. A hatóságok azonban ezt az elavult törvényt csak 1981-ben helyezték hatályon kívül. Miután Melodia kiszabadult a börtönből, egy maffia klánok közötti összecsapásban halt meg, 1978-ban.
Franca feleségül ment Giuseppe Ruisihoz 1968-ban, 21 éves korában. A társadalom mentalitása fokozatosan megváltozott, és Franca fontos személyiségek támogatását is megkapta: VI. Pál pápa és az akkori olasz elnök kitüntették őt a bátorságáért. Francának és Giuseppének három gyermeke született, és jelenleg a szicíliai Alcamo városában élnek.
