Mint minden kislány, úgy én is halálosan szerettem a lovakat. Nagyapám farmján ültem először nyeregbe, s ekkor még csak 3 éves voltam. A lovak iránt érzett csodálatom, pedig attól a perctől kezdve szüntelen: lovakkal kelek és fekszem, gyerekként lovacskás rajzfilmeket néztem, lovas kifestőseim voltak és nem telt el úgy hét, hogy ne mentem volna el lovagolni.
Mindez a mai társadalmunk szemszögéből teljesen normális, ám a régi időkben a lovak csupán a férfiak kiváltságai voltak. Ők versenyeztették és tenyésztették a paripákat, s mindennek leginkább gazdasági előnyei voltak számukra.
Egy felmérés szerint napjainkban már a legtöbb ló gazdája nő, sőt ha tovább megyünk és megvizsgáljuk az állatorvosok eloszlását, szintén azt láthatjuk, hogy 5 állatorvosból 4 nő.
Állat-ember viszonyt kutató evolúció pszichológus révén sokszor találkozom azzal az örökös kérdéssel, hogy mi állhat annak a hátterében, hogy a kislányokat és a nőket úgy magával tudja ragadni egy-egy gyönyörűséges ló?
A könnyedebb közlekedésre vagy utazásra vágynának a nők? Nem. Egy reprezentatív felmérés szerint a nők közel 20%-nak van jármű a birtokában. Általánosságban megfigyelhető, hogy a nők sokkal jobban odavannak az állatokért? Igen! Nézzük csak a kutyakiképző szakembereket, ahol a nők 85%-os aránnyal képviseltetik magukat.
A dologban az is közrejátszhat, hogy ezek a tevékenységi területek az évek során egyre nemsemlegesebbé váltak, míg az autóversenyzés, építkezés, mérnöki szakterületek megmaradtak férfiak által dominált elfoglaltságoknak, addig az előbb említett területeken egyre inkább nyitottabbakká váltak a nők iránt.
De miért fontosabb a kislányoknak, hogy legyen egy lovuk, akiről gondoskodhatnak, mint a fiúknak?
Ennek a kérdésnek a gyökere is az evolúciós fejlődésekben keresendőek. Nyomós oka van annak, hogy a lányok sokkal jobban képesek kötődni az állatokhoz, ugyanis a róluk való gondoskodás során a kislányok sokkal könnyebben elsajátíthatják azokat a létszükségletű képességeket, amelyekre majd édesanyaként szükségük lehet.
Míg tegyük fel a fiúk csak a szórakozási lehetőséget látják egy lovaglásban, addig a lányok számára ez sokkal több, mivel bennük kódolva van a védtelenebb iránti gondoskodás.
A fiúk sokkal erősebbek és szívósabbak fizikailag, mint a lányok s számukra az erő és a harc gyakorlása a fontos. Hímnemű majmoknál figyelték meg, hogy sokkal erőszakosabban játszanak egymással, ha nincs a közelükben egy nőstény majom sem. A fiúk számára a gyorsaság, az erő és a logika azok a területek, amelyek a leginkább meghatározzák a fejlődésüket, ezért is lehet, hogy a fiúkat sokkal inkább vonzzák kiskorukban a rakéták és egyéb mechanikai szerkezetek, mint a lányokat. A lányok esetében személyiségüket leginkább a lelki dolgok határozzák meg.
Ugyanakkor a nők sokszor biztonsági okokból is vonzódhatnak a lovakhoz, ugyanis szikár megjelenésük biztonságot, erőt sugároznak, s amint tudjuk a történelem során mindig is a nők tetszelegtek a megmentésre váró, törékeny virágszál szerepében.
Egy szó, mint száz, a lovak cseppet sem olyanok, mint például a kutyák vagy a macskák. Őket nem lehet csak úgy megcirógatni, vagy játszadozni velük, mégis a nők valamiféleképp képesek olyan kapcsolatot kialakítani velük, amelyre a legtöbb férfi képtelen. Gondolataimat hadd fejezzem be Jane Smiley novellájának egyik részletével, amely így szól: „A lovaglásban az a különleges, hogy a ló mindig veled van, és nem csak fizikailag: Tick Tock (a ló) személyisége, szándékai és merészsége mindig kézzelfogható. Rájöttem, hogy az „egyedül kilovagolás” miért is oximoron. Egy lovas sosincs egyedül, mindig érzékeli a másik lényt, azt a titokzatos és megfejthetetlen lényt, amely nem más, mint a ló.”
