Egyike a legismertebb babonáknak az asztalra „kopogás” körül alakult ki. Mindegy, hogy ismerjük vagy sem, sok esetben ösztönösen alkalmazzuk ezeket a babonákat.
Egy fekete macska arra késztet bennünket, hogy három lépést hátrafelé tegyünk meg, vagy vizsgák előtt, ökölbe szorítjuk kezünket a siker érdekében. Bár ezek a dolgok nem nyertek bizonyítást arra vonatkozóan, hogy működnek, mégis alkalmazzuk őket, mert így tanultuk.
Mit is jelent, ha az asztalra”kopogjuk le”?
Ez a jelenség már az ókori népeknél fellelhető, akik a fák törzsét ütögették a jó szellemek megidézése céljából. Hitük szerint, ugyanis ezek a szellemek a fák kérgében húzódtak meg és ily módon lehetett kommunikálni velük.
Gyermekkorunkban, nagyszüleink mindig arra ösztökéltek, hogy ha valami baj, betegség került szóba, mindig kopogjuk le fára, hogy nehogy bekövetkezzen. Sokan, ennél tovább menve, reflexszerűen háromszor kopogják le egymásután, hogy ne érje őket balszerencse.
A kutatók szerint a „lekopogás” szokása nem is olyan régi keletű és egy XIX. századi gyerekek által játszott játékra vezethető vissza. Ebben a játékban, aki fát érintett az megfoghatatlanná vált ez által. Innen a következtetés, hogy a fára való” lekopogás” megóv a balszerencsétől.
De miért nem jó, ha az asztalra ”kopogjuk le”?
Ha ezt tesszük, mindenki babonásnak fog tartani bennünket, olyannak, aki nem tud elszakadni a múlt babonáitól. Képzeljük el, hogy egy összejövetelen vagyunk és számunkra kellemetlen dolgok kerülvén szóba, mi „lekopogjuk” az asztalra. Hát nem egy bizalomgerjesztő látvány az ügyfelek számára.
A pszichológusok szerint, ennek a babonának a betartása befolyásolhatja a tudatalattinkat, oly annyira, hogy végül el is hisszük azt, hogy balszerencse fog érni bennünket. És ha még ennél is inkább ragaszkodunk a babonához, ez kihatással lehet az egész sorsunkra.
