A Leicester-i Egyetem és a Dél-ausztráliai Egyetem vezetésével, egy új tanulmány értékelte a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedők nyugovóra térésének szokásait (alvási kronotípusait), meghatározva az összefüggést a lefekvési időpont és az egészséges, és aktív életmód között.
Az „éjszakai baglyok” (akik későn fekszenek és későn ébrednek fel, vagy esti kronotípusok) túlzottan mozgásszegény életmódot folytatnak, amelyet alacsony szintű és intenzitású fizikai aktivitás jellemez. Mindez azonban nagyobb kockázatot jelent az ebbe a típusba tartozók egészségére.
A 2-es típusú cukorbetegség nagyrészt a túlsúly és a fizikai inaktivitás eredménye. Világszerte 463 millió ember – vagyis minden 11. felnőtt cukorbeteg – és ez a statisztika várhatóan 2040-re, 700 millióra nő.
1.9 milliárd felnőtt túlsúlyos, ebből 650 millió elhízott
Aggasztó, hogy 1,9 milliárd felnőtt túlsúlyos, és közülük 650 millió elhízott. Mivel a 2-es típusú cukorbetegség és az elhízás közötti összefüggés egyre inkább nyilvánvaló, elengedhetetlen, hogy megtaláljuk ezeknek az egészségügyi problémáknak a megelőzési módjait.
Dr. Joseph Henson, a Leicester-i Egyetem vezető kutatója szerint annak megértése, hogy az emberek alvási preferenciái hogyan befolyásolhatják a fizikai aktivitásukat, segíthet a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedők állapotának a kezelésében.
„Nagy szükség van nagyszabású beavatkozásokra, amelyek segítenek a cukorbetegségben szenvedőknek az aktív életmód terén való elindulásban, és ennek fenntartásában. ” – mondja Dr. Henson.
„Azok számára, akik szívesebben térnek egy későbbi időpontban nyugovóra és később ébrednek fel, ez még fontosabb, hiszen kutatásunk szerint az „éjszakai baglyok” 56%-kal kevesebbet mozognak, mint azok a társaik, akik korán kelnek és lefekszenek. A rendszeres testmozgás fontos szerepet játszik a cukorbetegek esetében, segít fenntartani az egészséges testsúlyt és a vérnyomást, valamint csökkenti a szívbetegségek kialakulásának kockázatát – mindez pedig jelentős tényező a cukorbetegség kezelésének javításában.”
A BMJ Open Diabetes Research & Care című kiadványban megjelent tanulmány 635, 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő beteget vizsgált meg, akik mindegyike hét napon keresztül mozgásérzékelő készüléket viselt, hogy az rögzítse a különböző fizikai aktivitásukat, azok intenzitását és idejét: alvás, pihenés, általános fizikai aktivitás.
De miért is kellene a cukorbetegeknek korábban nyugovóra térniük?
A tanulmány megállapította, hogy a résztvevők 25%-a reggeli kronotípus volt (inkább korán feküdni és kelni, átlagos lefekvési időpont 22:52); 23%-k esti kronotípusú volt (inkább a késői lefekvést és ébredést részesítette előnyben, átlagos lefekvési időpont 00:36 volt); és 52% mondta, hogy egyikhez sem tartozik.
Dr. Alex Rowlands, az UniSA munkatársa szerint, a tanulmány egyedülálló perspektívát nyújt a 2-es típusú cukorbetegek viselkedési szokásaira.
„A későbbi elalvás és a fizikai aktivitás közötti összefüggések egyértelműek: ha későn fekszünk le, kevésbé valószínű, hogy aktívak leszünk másnap. Mivel az alvási szokások potenciálisan változóak, ezek a megállapítások lehetőséget kínálnak az életmódunk jobbá tételére, egyszerűen az alvásidő beállításával. Cukorbetegségben szenvedők számára pedig ez egy olyan értékes információ, amellyel az adott személy, segíthet saját egészségi állapotának jó irányban történő változtatásán.” – mondja Dr. Rowlands.
