A 92 éves Norma élte a maga szokásos életét egy idősek otthonában. Mindig hajnali 5 óra 30 perckor felkelt, kilépett a szobájából, és elindult a folyóson, ahol már várták az asszisztensek, mert tudták, hogy Norma haza akar menni, mert állítása szerint édesanyja gondozásra szorul. Persze Norma mamája már rég nem él, de a 92 éves asszony ezzel már nem volt tisztában.
Norma viselkedése tipikusnak mondható, már szokva vannak az idősek otthonának munkatársai az ilyen esetekhez. Ez a viselkedés sajnos az Alzheimer-kór és a demencia számlájára írható.
Az ehhez fogható esetek hatására határozta el magát a Lantern orvosi központ és idősotthon vezetője, Jean Makesh, hogy változásokat vezessen be annak érdekében, hogy az Alzheimer-kórban szenvedőkön segíteni tudjanak.
„Azt gondoltam, hogy sokat tudok az idősek gondozásáról, de minél több időt töltöttem el a betegeim között, annál jobban rájöttem, hogy szinte semmit nem tudok róluk” – nyilatkozta Jean.
Az időskori demencia, vagy elmezavar sok koros ember életét keseríti meg. Jean ezért elhatározta, hogy úgy alakítja át az intézményt, mintha az egy kis város lenne, így a bentlakók teljesen szabadnak érezhetik magukat, és akár ismét a 30-as, 40-es években találhatják magukat, amikor még fiatalok, egészségesek, életerősek voltak.
És akkor nekifogtak az átalakításoknak, speciális zenei hatásokat építettek be, de az aromaterápia nyugtató hatását is bevezették, így az idősek napközben a természet csodás dallamait hallják, és a különleges gyógynövényes, illetve gyümölcsös illatok pedig kiegyensúlyozottá teszik őket.
Lábuk alatt “fű” van, a mennyezeten pedig az égbolt díszeleg. Mindez hozzájárul az idősek biológiai órájának optimális működéséhez, hiszen a gondozottak mindenike egy olyan saját kis “utcában lakik”, amely arra emlékezteti őket, ahol életük legszebb időszakát töltötték.
A kezdeményezés idehaza is követendő példa lehetne!
