Ennek az édesapának nagyon nehéz munkanapja volt, de nem fogod elhinni, hogy mit tett, mikor hazaért!
Az élet sokat ad, de olykor el is vesz. Nincs olyan ember, akinek az életében csak jó dolgok történnek. A kérdés, hogy miként fogjuk fel ezeket a problémákat, miként közelítjük meg. Ha pozitívan gondolkozunk, ha a jó dolgokra figyelünk, akkor a legfájóbb pillanatok is elviselhetőbbé válhatnak.
Most egy asztalosról fogok mesélni, aki segített a házam egyik részének a felújításában. Mondhatni, nem indult valami jól a napja, hiszen idefelé defektet kapott, így máris egy óra késéssel indult a napja, két szerszáma is megadta magát, és mikor végre lejárt a munkanap, a régi kocsija sehogysem akart beindulni. Így hát felajánlottam, hogy hazaviszem.
Az úton némán ült mellettem. Mikor megálltam a házuk előtt, behívott, hogy mutasson be a családjának. Míg a kapuhoz mentünk, az asztalos megsimogatott egy kis facsemetét, mindkét kezével megpaskolva a kis rügyeket. Mikor belépett az ajtón, a tekintete teljesen átalakult.
Mosolygóssá, kedvessé vált, átölelte két kis gyerkőcét, megcsókolta feleségét. Látszott rajta, hogy boldog. Mikor elkísért az autóig, ismét megsimogatta a rügyeket. Egyszerűen nem tudtam megállni, hogy meg ne kérdezzem azt, hogy miért simogatja meg a fát.
Ezt felelte: “Oh, ez az én problémás csemetém. Eldöntöttem, hogy ha rossz napom van a munkában, mikor hazajövök, ráakasztom a gondokat a kis fára, mert a problémáimnak semmi keresnivalójuk nincs bent a családi házban. Reggel mikor indulok melózni, leakasztom a gondjaimat, és viszem magammal, de tudod, olyankor már nem olyan nehezek ezek a problémák, mint mikor hazahoztam magammal.”
