Engedjük győzedelmeskedni a szeretetet

“A jó házasságban nincs egyenlőtlen és egyenlő. Mindkét fél hiányt tölt be a másikban, mindkettő gondolatot ad a gondolatnak, célt a célnak, akaratot az akaratnak, s így gazdagodnak ők. Egy lélek és egy test. Együtt dobbanó szív: egy élet.” (Alfred Tennyson)

Fotó: photl.com

Fotó: photl.com

Bármennyire szeretik is egymást a házastársak, a viták elkerülhetetlenek. Megsértődnek, bosszantják egymást, kötekednek egymással, eltérő véleményen vannak. A sértődöttséget egyszer szóváltás, máskor hallgatás követi, ez utóbbi sokszor még az előbbinél is rosszabb. Az ember néha nem tartja szükségesnek, hogy fékezze indulatait, amit az idegenekkel szemben feltétlenül betart. Sokan úgy vélik, hogy mivel családon belül történik, az ember lehet közönséges, elvégre joga van legalább otthon olyannak mutatkozni, amilyen valójában. De vajon olyannak lenni, amilyenek vagyunk”, csak azt jelentené, hogy kevésbé legyünk jók? Önmagunkból azt a részt kellene kimutatnunk, amelyik éppen azt az eszményt tagadja ,melyet ápolni szeretnénk?

A rossz beférkőzik a házastársak kapcsolatába. A sértő cselekedetek, bántó szavak érzelmi gátakat emelnek a házastársak közé és csak megbocsátással és bocsánatkéréssel lehet lerombolni őket. Bátorságra van szükség ahhoz, hogy bocsánatot tudjunk kérni, hogy beismerjük hibáinkat és még nagyobb, túláradó szeretettel tegyük jóvá. Nem kell félni a bocsánatkérés nehézségétől, sem a megbocsátás elfogadásától. A megbocsátás gazdag lelki tanítást tartalmaz. A házastársak közötti nézeteltérés valójában átérezteti velük, jobban, mint bármely más hiányosság, hogy a rossz, a bűn nem egy elvont eszméhez való hűtlenség, hanem egy szeretett személy megsértése. A megbocsátó Isten szemlélete kell hogy kialakítsa bennünk az irgalmasságot, mint alapvető magatartást.

A megbékélés mindig alkalmul szolgálhat egy új elindulásra: minél nagyobb volt a sérelem, annál nagyobb legyen az odaadás egymás iránt. A kölcsönös megbocsátás után a házastársak tisztán ragyogó tekintete azt bizonyítja, hogy ismét győzött a szeretet. A férj és feleség lelki felemelkedésén túl a házaspár lelkiségének új minősége jön létre. Meglepő volna, ha a házas felek szabadon alakítanák terveiket, mindennapi életüket vagy jövőjüket, a gyermekek nevelését, a nyári pihenés megtervezését, de sohasem jutna idejük meghitten beszélni saját életükről. Pedig ez elengedhetetlen a teljes harmónia megteremtéséhez. A házasság szentségének kegyelméből fakadóan mindketten képesek egymásnak lelki támaszt nyújtani. Minél meghittebben gyakorolják és elmélyítik kapcsolatuk lényegét, annál könnyebben indul meg közöttük a tartalmas beszélgetés,annál inkább szükségét érzik, hogy kölcsönösen közöljék egymással legmélyebb gondolataikat. Összehangolt léptekkel az élet megannyi súlyos szakaszán szerencsésen átjuthatnak. Még akkor is, ha a házastársak együtt menetelnek belső életük útján, minden személy misztérium marad a maga egyediségében. A személyiség titkát pedig mindig tiszteletben kell tartani. Isten mindenkit egyedülálló módon szeret és mindenki személyesen felel saját magáért előtte. A házastársak nemcsak egymásért vannak, hanem együtt állnak Isten színe előtt.

“Van olyan Szeretet, ami egy, oszthatatlan: ez az, amit az iránt az egy iránt érzel, aki a társad az életben. Aki a lelked párja, akinél a szíved van. Ezt a szeretetet, ami összeköt vele, mással nem tudod megosztani. Még ha akarnád, akkor is képtelen lennél rá. Mert csak az övé. Ez a legnagyobb, legkülönlegesebb szeretet, az élet legnagyobb ajándéka és köteléke.”
(Csitáry-Hock Tamás)

Benedek Judit

Ha érdekelnek további cikkeink, csatlakozz a Filantropikusok csoportunkhoz! , vagy kövess minket a Pinteresten, vagy az Instagrammon.




Top